Boldog új évet mindenkinek

Üdv mindenkinek.

Itt vagyok. Néha meglepődöm magam is, de még járok erre. Nem tudom meddig, más tervek járnak a fejembe, belerágva magukat a mindennapjaimba. Vannak köztük nehezebb dolgok, és vidámabbak is. De az olvasást nem akarom a háttérbe tenni vagy elhanyagolni. 

Próbálok helyesen cselekedni nap mint nap, keveset hibázni, tanulni a tegnapból, nem félni annyira a holnaptól. De még nem megy minden annyira egyszerűen. De igyekszem.  

„A legnagyobb hiba, amit az életben elkövethetsz, az a folyamatos rettegés attól, hogy hibázni fogsz.”

(Elbert Hubbard)

Holnap már egy új év kezdődik, és mindenkinek szeretnék boldog 2015 - öt kivánni még ma evvel a verssel.

Álmodj egy szép világot,
hol a tenger,a fény,
hol a béke az égig ér.
Álmodd,hogy a szeretet örökké él,
a szívekben derű,és senki nem fél!
Álmodd,hogy az álmaid valóra válnak,
és el kerül minden,
ami a szívnek fájhat!!  / Imeretlen

Puszi mindenkinek

Üdv.
Gondoltam benézek. És hozok valami szépet.
Lassan már egy ideje visszafele van számolva. De csak az évből hátramaradt napok számára gondolva. És aztán egy új év, új remények, új célok, van idő, van még mit tenni, van mit tanulni a világról, egymásról, mindenről. Időnk meg mint a tenger. Legalább is ezt haljuk minden felől.

Ritkábban jutok oda sajnos, hogy olvassak, elvagyok a magam kis világába, néha fent, néha lent, gondolataim szerte-széjjel kóborolnak, néha az óceánokig. De estére hazatalálnak.

Egyenlőre ennyi, lehet még jövök idén egyszer. Majd kiderül, addig is sok puszi azoknak akik erre tévednek felém, illetve eme kis világba.

Galla Ágnes: Az óceánig jut a puszim

Adok neked egy nagy puszit,
vidd haza és ne mosakodj,
mert akkor eltűnik a puszim,
és soha többet nem láthatod!

Holnap adok neked még egyet,
ne mosakodj, ne zuhanyozz,
mert akkor eltűnik a puszim,
és a kádból kiúszik a Tiszába,
onnan meg át a Dunába,
amonnan meg a tengerig,
majd az óceánig úszik a puszi,
és lenyeli egy cápa.

De ha nem bánod,
akkor az övé marad,
úgysem volt még olyan,
hogy valaki a cápának
adjon egy puszit.

December

Üdv erre.

Az utolsó hónap az évben. A hideg is beköszöntött, legalább is gyakran zuzmarás a fű. Meg a leheletünk is látszik. Vigyázva mozgunk a világba, nehogy elkapjon a megfázás. Réteges öltözködés, mint mindig.

Haladás van sok mindenbe, amibe belevágtam a kis fejszémet, és egyenlőre még ki is tartok mindennel. Erővel nem állok hadilábon, és még hosszú az út és van mit tennem, tanulnom a világról, magamról és mindenről, folytatom a megkezdett dolgokat. Egy fenékkel több lovat, nézőpont kérdése.

A jövőre nézve is vannak új tervek, de annyira messzire nem tekintek, csak apró lépéseket teszek minden egyes nap. De azokat megteszem ...

Mindenkinek kellemes Decembert ... 

Én meg majd még leszek.

RADNÓTI MIKLÓS : December

Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.

Ui: A vers csak vers ...

Mikulás

Üdv újra.
És eljött a december. Az év utolsó hónapja. Kellemesen telt az ősz, remélhetőleg kellemes telünk is lesz. Nem sokat kell már aludnunk, és eljön az új esztendő is. Tele új reményekkel, kihivásokkal. 
Én várom az új évet, várom már a tavaszt is. Hogy ne legyenek ennyire csupaszak a fák.
De addig még sok minden áll előttünk. Erőt és kitartást mindenkinek az elkövetkező időszakhoz.
Estére meg ki lehet tisztitani a cipőket. Egy régebbi, de saját vers.

Mikulás
Gyere gyorsan, valami vár, 
Tudtam,  itt járt a Mikulás.

Még aludhattam nagyban,
Mikor nálunk járt hajnalban.

Sietve néztem kis cipőmet,
Mit találok most benne.

Csokit, cukrot és diót hozott,
Nem pedig szúrós virgácsot.

Szeretlek

Sziasztok.
Elérkezett a harmadik szó, a SZERETLEK. Végül is egy teljes blogot tudnék irni evvel a szóval kapcsolatba, valahogy ez téma sose érne véget és mégis valahol el kell kezdeni.
Amikor elkezdtem irni a nehéz szavakról, rájöttem, hogz nem nehezek ezek a szavak, hanem a komolyságukat tekintve tünnek annak. Kimondani ki lehet naponta millió alkalommal mind, dobálózni se nehéz velük, csak bele kell gondolni abba is hogy oda is kell tudnunk állni teljesen ezen szavak mögé. És súlya van.
Sokat jelent kimondani valakinek, és hatalmas öröm, ha nekünk mondja valaki. És komolyan is gondoljuk. 
A legszebb szó szerintem. És nagyon sok leg ... csoprortba lehet még besorolni. 

Szerintem most mennem kell, de majd még leszek. 
Üdv mindenkinek.

Ui: Majd egyszer elhozom a saját legszebb/legkedvesebb szavaimat ha erre járok.

SZABÓ LŐRINC: SZERETLEK

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

November

Üdv mindenkinek.

Most is csak bekukkantottam, szép az idő, még inkább odakint a jobb, majd lesznek hidegek és eső és rossz idő, ami nem hiányzik, de lenni fog. Ha meg kevesebb eső és rossz idő lesz, hát annak is örülni fogok.

Jól vagyok, a hangok még zaklatnak, de nekik meg az a dolguk. Nekem meg az, hogy kevésbé vegyek tudomást róluk. Néha sikerül is. 

Hatalmas öröm ért a napokba, mosolyogtam is rendesen, és ha eszembe jut, még most is jó kedvem lesz. 

És ritkábban szokott az embereknek jó kedvük lenni mostanság. Minden kis dolognak tudni kellene örülnünk. Vagy csak jobban odafigyelni a világra. Vagy a másik emberre. Akivel épp  találkozol, és őszintén elbeszélgettek a világ dolgairól. Hogy ki mit merre ... Egy nagy beszélgetés is széppé tudja tenni a pillanatokat. Még így Novemberben is.

További mosolygós napokat mindenkinek, majd még leszek ...

Radnóti Miklós : NOVEMBER

Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.

Színes ködök

Itt az ősz, itt vagyok én is újra. 
Kicsit csalós az őszi idő, inkább tűnik tavasznak,csak érezni az elmúlás leheletét, ha jobban figyel az ember a környezetére. Ez a természet rendje. Tavaszra meg újjászületik minden. Csodálatos dolog néha ez az átalakulás, ami véghez megy a szemünk láttára.
A világ még mindig a változások korában van, mindenki idegeskedik a holnapja végett, nap mint nap próbálunk jót tenni az emberekért, egymásért, sok kicsi sokra megy, és a mosoly amit a világnak ajándékozol visszatér hozzád. Csak hinni kell benne. A szemekbe meg látni a félelmet, amikor nem ragyog tisztán, csak néz. Illetve csak figyel. Próbál érteni. 
Minden mosoly mögött ott vannak a színes ködök, amik kicsiny lelkünkben vívódnak. És nem mindig látni a ködös időkbe az alagút végét, vagy hogy meg ne botoljunk a nagy sietés közbe. Mert a sietség sürgős. Minden nap sietni kell. Holnap is. 
A gondok nem sietnek tova, azok maradnak velünk, bennünk. Ősszel meg bent a  szobába, ahol egyedül maradunk, eszünkbe jutnak. De majd oldódik minden, idő és türelem kell hozzá. 
Ezt mondják sokan. 
Egyenlőre ennyi, nemsokára újra leszek.
  
Ui: A bohócok meg még mindig közel állnak hozzám, ezért a sok kép róluk.
És néha a képek nem tükrözik a hangulatvilágom, csak valamiért megragadnak.

Éles Attila - Színes ködök (részlet)
„felszállnak a színes ködök
mindenki bohócnak öltözött
nevetek rajtuk hangosan
felettem angyalszárny suhan
és mellém ül egy óriás
kaszáját lengető komédiás”

Szeretet,tanulás

Sziasztok.
Elkapott a múltba való visszatekingetés újra.
Nem megyek messzire az időbe. Tavasz vége vagy nyár eleje lehetett. Vártam valamit. Végül eljött, és azóta sok víz lefolyt a Tiszán. Mert ugye az időnek az a dolga hogy rohanjon, nem az hogy megoldjon dolgokat. Azokat csak mi oldhassuk meg. A végeredmény meg majd csak később kapjuk meg. Nincs rögtön semmi. Időnk, mint a tenger (ezt mondják). A tanulság az, hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa, és van hogy nem egészen úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretnénk, el is vesztünk idő közbe sok mindent, de a veszteségeken túl ott van az amit nap mint nap tanulunk, kapunk az élettől. Mert kapunk bőven tanulni való leckéket. Kapunk hideget/meleget.
Nemrég óta tanulok új dolgokat a világról, és mindenről ami körbevesz bennünket.(A legnehezebb lecke talán NEMet mondani, ha úgy érzem, nem tennék meg valamit. Vagy megengedni olyan dolgokat, amiket józan ésszel néha nem tennék (néha a kis dolog is nagy dolog lehet). Nehéz dió a határok feszegetése.) Egy teljesen más nézőpontból látom a világot, de még mindig csak az út elején vagyok. Nem tudom mikor érek célba, de tanulni sose leszek lusta. Mert érdekel a világ a mások szemével is.
És továbbra is hinni akarok az emberekbe, barátságba, szeretetbe.

Aranyosi Ervin: Barátság- szeretet

Különbözünk, mások vagyunk,
de elfogadjuk már,
mert tudjuk jól, így tanulunk,
az élet jó tanár.

Becsüljük benne, ami szép,
öröm és élvezet.
Az boldogul, ki hinni mer,
Ki jót remél, s szeret.

A szabadságunk drága kincs,
s másokét tisztelem.
Úgy bánok mással, ahogyan
Ô is bánjon velem!

A barátság, elfogadás,
érzést adok, s kapok.
Ha elfogadsz, ha nem ítélsz,
a barátod vagyok...

Ha hiányzom, hívjál, s jövök,
ha kellek, itt leszek.
Ha megreked sorskereked,
én majd csodát teszek.

Meghallgatom a panaszod,
s a szívünk összeér,
együttérzésem majd segít,
lélekben több legyél.

A válladról majd leveszem,
a lelki terheket.
Látod, mit tesz a barátság,
mit nyújt a szeretet?

Egy kis őszi depresszió és az utolsó versem

Sziasztok.
Azt mondják, a jó pap is holtig tanul. Hát igyekszem tanulni én is, bár nekem nehezebb néha. Igyekszem nem odafigyelni a bántó szavakra és megjegyzésekre, de ha állandóan csak negatív dolgokat hallunk magunkról, akkor előbb-utóbb belefáradunk idővel a magyarázkodásba, és belenyugszunk, hogy romlottak vagyunk. Meghagyjuk az embereket ebbe a hitbe, mert örökkön magyarázkodni nem éri meg. Belefáradunk. Megrogyik a láb, és már hosszabb ideig tart az újbóli felkelés a padlóról. És nem tudunk egyenesen járni többet, elhúzódunk félre. Mert mindenkinek fontos mit gondolnak róla mások, hiába mondjuk, hogy nem. Amit a világnak adunk, azt kapjuk vissza. Örök körforgás, de ez se igaz mindig.
Ha valaki soha nem bánt másokat, sőt segítőkés, rendes, kedves, akkor hol az igazság? Ha kedvességet adunk a világnak, és vissza csak bántás jön, rossz helyen és időben vagyunk.
Visszakanyarodva a régi témák egyikéhez, lehet hangosabban kiabálok segítségért és értelemért, hogy lássak is ne csak nézzek, és értsek is ne csak halljak. De ehhez is idő kell.

És ezek után elérkeztem az utolsó vershez. Ami címben utolsó, a folytatás meg kiderül. Énekes úgyse lehetek, marad a fióknak írogatás, és aztán meg némelyik ide is elkerül, ha születnek új sorok.
De most megyek, majd leszek.
Kellemes napsugaras őszt mindenkinek.

Az utolsó vers

Holnaptól már nem találnak a szavak,

Engedem, hogy a sorok elakadjanak.

Valahol a papír és a ceruza közt,

Oda most üresség költözött.

Ennyi volt megírva, költő és vers elválik,

Leteszem a tollat, többet nem hiányzik.

Ne keress értelmet, nincs e sorok között,

Nem talál most jó szó, biztos elköltözött.

Maradok még

Sziasztok. Már megint esik.

A harmadik nehéz szó előtt valami könnyebb téma. 

„ A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll”  Albert Schweitzer

Talán ezért van az az érzés bennem, hogy nem tudom abbahagyni az írást(bár nagyon gyakran megtalál a gondolat), nem tudok nem olvasni, és nem tudok néha nem írni. Szükségem van ilyen táplálékra, mert jó dolog. És ha van saját gondolatom, amit meg szeretnék osztani a világgal, itt megtehetem könnyebben. Nem mintha máshol nem hallgatnának meg, de ez is egy mód arra, hogy közöljek valamit magamról, magamból adjak, megosszam ami épp bennem van. Ami épp foglalkoztat. 

Nem tudom, ki az aki olvas, de köszönöm mindenkinek. Mert Ők meg akarnak ismerni, azaz ez az oldalam is érdekel másokat. Kicsit lírai, kicsit rózsaszín szemüveg felvevős, kicsit másképp gondolkodó, kicsit befelé forduló, csendet kereső, ám általában dúdolok, ha túl nagy csendek vesznek körbe. 

A versek meg sohase fogynak el. Illetve lehet belőlem igen, de amíg találok klasszikus írásokat, addig el is hozom őket. 

De most ki kell mennem az esőbe, mert szeretek sétálni olyankor, ah esik. Régi téma újra. És talán játszani is lehet még kint, attól hogy esik.

Üdv mindenkinek.

Túrmezei Erzsébet:Kő az úton

Gondolod kerül életed útjába egyetlen gátló kő is hiába?

Lehet otromba,lehet kicsike,hidd el,ahol van,ott kell lennie!

De nem azért,hogy visszatartson téged,sem hogy lohassza kedved,merészséged!

Jóságos kéz utadba azért tette,hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ,aztán kezdj el beszélni róla Isteneddel.

Őt kérdezd meg milyen üzenetet küld azzal az akadállyal neked!?

S ha a lelked Istennel találkozott, utadba minden kő áldást hozott!

Segíts/ég

Sziasztok.
Elveszve, valahol mindig úton, út közbe, keresem az utat, keresem magam, a szavakat, amik elmaradtak tőlem mostanság. Lehet ennyi volt. 
Nem köt le az írás. Más gondolatok járnak a fejembe. De van még napi feladat is.

Marad a magunkba dúdolás, a magunkba megbeszélni a dolgokat, és nem kibeszélni senkinek. Nem akarunk gödröt ásni és beletemetni a szavaink. Mert vannak még bennünk olyan szavak és mondatok, amik erőre várnak. És ki fognak jönni idővel. Barátkozunk a dolgokkal, és elfogadunk minden segítséget. Illetve ha tudnánk segítséget kérni, biztos találnánk is nem egy olyan embert akik segítene, már csak avval, hogy meghallgat. 
De ezt általában csak akkor mondjuk ki, ha már nagyon is lent vagyunk, a magunk által okozott és létrehozott út, gödör vagy bármi más alján. Illetve már rohanunk lefelé. Valahova, ami nem a legjobb irány. Volt, amikor azt hittünk, minden rendbe lesz, az idő megoldja. Vagy így, vagy úgy. Vagy mi megyünk tönkre, és az is egyfajta részletmegoldás. Mert az egó vagy a bármi nem hagyja hogy belénk lássanak mások. 
És ekkor jön csak a segítség kérés, mert amíg van kiút, meg akarjuk találni. De egyedül nem megy. Ezért nehéz ez, mert evvel eláruljuk, hogy gyengék vagyunk. 
Pedig nem. Aki belátja, hogy baj van és mer segítséget kérni, abban van erő. És ha hajlandó el is fogadni a segítséget, minden rendbe lesz újra. Hinni kell csupán benne, és kiállni, és bevallani hogy segítségre vágyunk. Csak a kiabálásunk elviszi a szél. 

Engem is elragad a szél, ha nem vigyázok, illetve vigyázok, de attól még elfújhat ... Tégla a zsebekbe, és irány tovább ...

Sajnálom

Sziasztok.
Találtam megint olvasnivalót, illetve amivel kapcsolatba lehet újra saját kis gondolatokat megosztani a világgal.
Egy olyan írás amely taglalja a három legnehezebben kimondható szavunkat, amelyek közül az egyik a SAJNÁLOM.

Rengeteg dolog vesz körül bennünket az életbe, illetve mondunk és teszünk dolgokat, amiket nem úgy gondolunk, hanem hirtelen felindulásból olyan szavakat mondunk, vagy dolgokat teszünk, amit nem úgy gondolunk, és a következő pillanatba már meg is bánjuk, és akkor tényleg tud segíteni ha nyíltan és komolyan kimondjuk, és teljes szívünkből úgy is gondoljuk, hogy sajnáljuk. Lehet nem változtat semmin, de ha meglássuk a másik szemébe, hogy tényleg, annyira komolyan gondolja, ahogy mondja is, el lehet hinni neki.
És lehet sajnálnunk a múltba elkövetett hibáinkat, de azon meg már nem tudunk változtatni. És azokat akkor követtük el, és akkor abban a pillanatba úgy éreztük,helyesen cselekszünk. És csak az idő ad rá választ erre is. De időnk van, sajnálni meg mindig is fogunk dolgokat, amiket nem tettünk meg, vagy megbántottunk valakit, és hogy nem volt alkalmunk bocsánatot kérni a viselkedésünkért, és kimondani neki, hogy sajnálom. Tényleg, őszintén.

Egyenlőre ennyi mára, majd leszek még, és hozom a következő szót is, addig is minden jót mindenkinek aki erre téved.

Október

Üdv mindenkinek.

Erre jártam,benéztem, új hónap, a tervek a régiek, én is a régi vagyok. Még mindig gondolkodóba, vajon hova tovább. De ami a lényeg, minden út a cél felé az első lépéssel kezdődik, és azon túl vagyok. Kismillió lépés áll még előttem, de bizakodó vagyok.

A levelek már nehezen maradnak fent a fák ágain, egyre hűvösebbek a nappalok és az éjszakák. Hiányzik a természetbe való botorkálás, de majd lejutok, mert közel az erdő. Sétálni meg szeretek a fák közt, mert csendes most megint. Illetve csak a levelek és az apró ágak reccsenése töri meg a harmóniát. A gesztenyefákat kerülöm egyedül, mert veszélyes alattuk sétálni. A gravitáció jobban érvényesül azon a részen, és nem kellemes ha az ember fejére esik. De ilyen szeszélyesek az őszi napok mindenhol.
És nemsokára lehet sült gesztenyézni. Azt már várom megint.
Majd leszek, egyenlőre tovább állok, és kellemes őszi időt kívánok.  

Radnóti Miklós : OKTÓBER

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

Búcsú a soroktól

Üdv újra.
Megszületett az utolsó vers. És el is lett köszönve a meg nem írt soroktól. Jól vagyok, csak idő kell, jó idő és napsütés, kevesebb szél, és jövök is újra erőteljesebben mint valaha, csak némi idő kell az átálláshoz.
Az utolsó versem majd hozom.De addig még van idő. Addig még hozok más verseket, hozok majd saját új verseket, az elköszönés nem végleges. Sem a soroktól, sem a szavaktól.
Sőt, ide is jönni fogok, mert van még a tarsolyba mondanivaló, de most búcsúzok. Mára.
Holnaptól meg majd leszek ... Újra

Búcsú a soroktól
Túl sok betűt és szót engedtem szabadon,
Sajnos a legtöbbjük nem érte meg a holnapot.
Lehet azért ismert erőltetve lettek,
Annak meg jól tudjuk, mi lesz a vége.
Vagy csak gyengék voltak megmaradni,
Magukat erősnek és szépnek mutatni.
Most elköszönök tőletek, meg nem írt sorok,
Olvasatlanul igaz, de legyetek boldogok.
Megtaláltok majd, időt kérek csupán,
Van mondani valóm, ha érdekel még „Világ”.
Ez nem elköszönés,még itt vagyok,
Csak mától kicsit halkabban dúdolok.
Nem leszek végleg csend, hallotok még rólam,
Lesz még vidám ének és pár fura dallam.

Az utolsó vers ... nem megijedni :)

Üdv újra világ. Jöttem is újra, mert hát kint meg esik. És ilyenkor lehet írni, aztán meg menni és sétálni, amint az előző témában már megemlítettem. 

Hosszú ideje elkerül a múzsa ismét, téma az van, amiről talán még szeretnék írni, de valahogy minden időben megtalál az, hogy szünetet kellene tartanom. Hátha most bírnám is. 

Nem kell megijedni, maradok még. Egy ideig még biztosan. Talán lehet nekifogok én is egy hasonló témának, mint amit mára találtam. Csak utána is legyen erőm visszajönni. Vagy csak simán elindulni, és legyen erő bennem. Hosszú út áll előttem megint, csak nem látom tisztán az utat se, meg hogy lejtős vagy emelkedős, vagy csak simán hepehupás. Mindegy, ha menni kell, akkor menni kell. 

Ősz meg némi eső, plusz ez + az, egyenlő negatív gondolkodás.  És nem hozom el még egy darabig a saját utolsó versem. De megpróbálom kiírni magamból, hogy ne szakítson szét. 

Földes Olga : Az utolsó vers

Homokba írom, vagy szélbe suttogom,
itt a sivatagban mindegy is talán...
Itt úgyis úttalan úton vándorol
s messzi viszi szavam a karaván.

Mit bánom, hogy az utókor hall-e
majd egykor felőlem? Nem számít már,
hogy lelkem nekem, vagy másoknak vall-e,
szavam eltűnik az idők során.

Egyetlen vers az, mit őrzök magamban
csendben, halkan. Ez lenne a lényegem?
Nem fejezhető ki soha szavakban,
egy dal talán, mi majd eltáncol velem.

A szemek ...

„Nem hiába mondják: a szem a lélek tükre. Láthatom benne azt, amit a tulajdonosa érez. Látom a szemében, ha szeret. Látom, ha nyugodt és látom, ha ideges. Látom, ha üres. Látom, ha boldog. A szemekben láthatom, ha valaki szenved, még ha az arca mosolyog is. Láthatom azt is, ha valójában örül valaminek. A szemekben mindent láthatok. A szemekben észrevehetem magam. És én sem vagyok más.. A szemeim csillognak, ha boldog vagyok. A szemeim mosolyognak, ha mosolyog a lelkem. A szemeim sírnak, ha szomorú vagyok. A szemeim mindent tükröznek a külvilág felé. Ha néha még rejtegetném is.  A szemeim mindent elárulnak. És a szemeim becsukódnak, ha többet nem akarok látni.”  – Konkrét nevet nem találtam kitől van, de szerintem attól egy nagyon szép idézet. És itt a folytatás, tőlem:

Nem merek a szemekbe nézni, mert gyenge vagyok. Bár nem ez a legjobb szó rá, de attól még nem nézek a szemekbe, mert meglássák benne a félelmem a holnapi naptól, sőt akár a következő perctől is. Vagy meglássák benne az érzések olyan kavalkádját, ami többet enged következtetni, amit hinni és érteni nem mindig lehet. És bár olykor a félelmem is benne a világgal és mindennel szembe, van amit még szeretnék látni.

Bár akármennyire is közhelyes, most szeretnék sétálni az esőben … Mert olyankor senki nem akarna a szemembe nézni. Csak elmegyünk egymás mellett sietve. Nem nézünk semerre. Se egymásra.  És jó ez így. És néha még az eső se kell, hogy ne nézzünk rá a másikra. Most viszont megyek és várom az esőt.  

(Ezt is most találtam: A szív hazudik, a fej megtréfál, de a szem az igazat látja. ) 

Leszek még erre újra.Üdv mindenkinek.

Az elfelejtett Agusztus

Hopp, a feledékenységemnek köszönhetően jöttem ismét, és most nem annyira tervezett a jövetelem, csak egy kimaradt történet, azaz egy szép hónap végett vagyok itt. És tudom, nincs mentségem erre, de a feledékenységem miatt kimaradt az egyik legszebb vagyis a nyár utolsó hónapja. Nem elszökött, és nem találtam és most újra markomba kaparintottam, hanem így jártam. Elsiklottam felette, hogy nincs itt.

Szép volt a nyár, attól hogy nem volt minden nap verőfényes kánikula, kimaradtak dolgok a nagy tervekből, de majd pótolom. Strandolás volt, esti séták voltak, sport is volt, csak az úszás maradt ki, de nagyon. Lehet megint előbújt belőlem a félelem a "szőke" Tisza iránt. A jövő titka. Majd folytatjuk a barátkozást egy év múlva. Addig is látogatlak sokszor, megígérem.

Most meg megyek tovább ismét, hamarosan újra leszek.

Radnóti Miklós : AUGUSZTUS

A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.

Szeptember

Üdv újra.

Kicsit régen jártam erre bevallom, de újra ide fújt a szél. És mivel fújdogál, itt az ősz, itt van újra, kicsit szomorkás is vagyok, de majd megtaláljuk a szépséget az őszbe is, mint minden évbe. Mert nem lesz mindig őszi harmatos a reggel, elmúlnak a ködök. Igaz lesz még tél is, de ha hinni lehet az ígéreteknek, nemsokára itt az új tavasz, és utána a nyár is. Idő és türelem, és addig is számos dolog van amit csinálni lehet. Séta, olvasás, barátok, szabadba kint valahol ... Csak rétegesebben kell öltözködni. Azt mondják. Én meg hallgatok csendben, és igyekszem vigyázni magamra minden időben. 

Lehet gyakrabban jövök erre, de egyenlőre még nem ígérek semmit. Csak hogy leszek még erre.

Mindenkinek minden szépet és jót. 

Radnóti Miklós : SZEPTEMBER

Ó, hány szeptembert értem eddig ésszel!

a fák alatt sok csilla, barna ékszer:

vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,

a perzselőt! a hűs esők előtt.

Felhőn vet ágyat már az alkonyat

s a fáradt fákra fátylas fény esőz.

Kibomló konttyal jő az édes ősz.

Mese a szerelemről

Itt is vagyok, üdv mindenkinek. Telik a nyár fénysebességgel. De itt - ott már érezni a hideg fuvallatokat, hogy nemsokára megváltozik a természet, és a zöld átadja a helyét a barnának. De addig még van egy kis időnk. És ha este csillagfényes az est, akkor séta és csak nézni a csillagokat. És választani egyet. Ami a mi kis titkunk marad. 

Találtam ismét egy verset, amit gondoltam elhozni és megmutatni mindenkinek. Mert meseszép. Csak az a baj, hogy amikor már felnövünk, kevésbé hiszünk a mesékbe. Pedig jobb lenne a világ, ha mindenki meg tudna menekíteni egy kis darabot gyermekkori magából. Amikor még hittük, hogy a herceg elnyeri a hercegnő kezét. És együtt élnek boldogan a hetedhét országra szóló lakodalom után. Gondtalan. Szép is lenne. Erre jók a mesék. És olvasás után felragyogni a szemeknek, hogy "ÖRÖKKÉ BOLDOGAN".

Próbáljuk meg.

Most viszont mennem kell. Sziasztok és további kellemes napokat. 

Gazdag Erzsi : Mese a szerelemről

Hol volt, hol-nem-volt-ország
hol-nem-volt közepén
volt egy hol-nem-volt tölgyfa.
S a tölgyfa tetején
élt egy világszép leányka,
s egy világszép legény.
S mert égig ért a tölgyfa,
az égben laktak ők,
tükörfalú szobában
a két szép szeretők.
A tükrök visszaverték
rózsálló arcukat:
ezerré sokszorozták
ölelő karjukat.
Hol-volt,-hol nem volt ország...
Ott élnek gondtalan,
örökös szerelemben,
örökké boldogan.

Mosoly újra

Üdv mindenkinek.
Újra vagyok, illetve benéztem. Írás olvasás most elkerül, illetve annyira nem, mert elolvastam A KIS HERCEGet. De az írás, a kis gondolatok elkerülnek. vagy megakadnak valahol a fejembe megszületett gondolat kitörése a papír felé vezető útján. És az úszás is elkerül, illetve én nem jutok oda, pedig lassan már nem lesz strandidő. Rohan az idő. Ólomlábakon jár igaz, de attól még rohan.

"Van az a mosoly, ami mélységes titkokat rejt. Amikor egy nevetés fájdalmas sírást leplez, amikor a zavarodott mosoly mögött meg nem élt félelem és bűntudat rejtőzik. És van az a bohóc, aki a fél világot képes volt megnevettetni, csak a saját démonaival nem tudott megküzdeni…" - Van a nevetés ami gyógyít. Ami segít túlélni a szürke mindennapokat. Vagy egy őszinte mosoly, hogy minden rendbe. Leginkább a "bohócoknak" van szüksége nevetésre. Megnevettetni és őszintén tiszta szívből nevetni mindenen. Mert fontos mind a kettő. A démonok meg mindig is megmaradnak, idő és türelem kell hozzá hogy végleg el tudjuk őket űzni a közelünkből. És van hogy vesztésre állunk a harcba velük szembe. Hiába a nagy igyekezet. De egyszer sikerülni fog. Csak hinni kell benne. 

Ennyi tellett mára, elmegyek megkeresem a keménykalapom és a krumpli orrom. Meg a piros parókát. Meg az úszógatyát. Meg még sok mindent. További szép napokat mindenkinek.

Rohanás

Üdv újra.
Jöttem, láttam, állok is tovább hirtelen, mert hát taposómalom és rohanás. És idő közbe mégis van megállás, illetve néha találok időt, hogy leüljek és csak nézzem, hogy hömpölyög kedvenc folyóm, vagy ránézzek egy naplementére. És pár kép erejéig elkapom a pillanatot.
Aztán vége egy újabb fáradtságos napnak, este megesznek a szúnyogok, azért van rohanás. Végül is okot ha akar, talál ezret is az ember. A megállásra is. Meg az örökös rohanásra is.
Mentem én is tovább, majd megállok még nemsokára újra itt.

William Henry Davies : Nincs időnk

Taposómalom életünk:
Egy percet nem pihenhetünk.

Nem érünk rá, mint rét ölén
Mélázó bárány és tehén.

Dióval mókus hempereg -
Nem pazarlunk rá perceket.

Tavon szikrázó napsugár -
Nem nézzük meg régóta már...

Tánc közben egy nő ránk nevet,
Lábát se láttuk -, ellebeg.

Hiába gyúl ki mosolya,
Időnk - csodára - nincs soha.

Éljük a hajszás éveket -
S elszalasztjuk az életet.

                           Szabó Lőrinc fordítása

Az örök gyerekség

Vagyok is. Üdv mindenkinek újra.

Nem csak én vagyok, hanem a kánikula is. Itt az ideje többet strandra vagy vízközelbe lenni, arra mégis könnyebben átvészelhető ez az idő ami mostanság van. De végül is, ha meg máshonnan nézzük ez a nyár velejárója, a meleg és a fürdés. Meg az esti séták. Meg az esti olvasás a teraszon, amikor a szúnyogok nem esznek meg ... Mondjuk egy jó tíz perc :)

Vagyok aki vagyok, rózsaszín szemüvegem újra elővettem, gyerekszemmel nézni a rohanó és örökké változó világot. Mi is, és a környezetünk is ... 

Ezért kell minél többet megőriznünk a gyerekkori énünkből ... Az örök gyerekkorból ... Kell a komolyság is ... Meg a nevetés is ... Meg a sürgés - forgás. Még több nevetés és a többi meg majd alakul.

Egyenlőre ennyi, további kellemes nyarat ... Majd még leszek.

Ady Endre: Az örök gyermekség

Édes átok:
Utolsó napig és hajszálig
Gyermek-szemmel
Nézni a világot.
Újra-újra
Megborzaszt az emberi rosszaság,
Szepegéssel
Borzalomba fúlva
Kérded,kérded
Miért nem vagyunk mind tiszták és jók?
S jön a válasz
S a választ nem érted.
Jön a válasz
S úgy hallgatod,mint riadt gyermek
S reszketsz,mint fa,
Félig-zöld és száraz.
S szólsz: bús kincsem,
Te,szakadatlan,vén gyermekség,
Úgy imádlak:
Egyebem úgysincsen.

Ruhat

És minden jónak vége szakad egyszer, véget ért a fociláz, azaz a világbajnokság. Újra lehet délutánonként valami hasznosat csinálni, nem a tévét bámulni, bár amilyen szeszélyes az időjárás, legalább is az utóbbi napokba, értelmesebb bent, mint kimenni és hirtelen jól elázni. Bár azért az elázásnak is megvan a maga varázsa. Legalább is szerintem.
Ígéret szép szó, hoztam új verset, nem annyira hagyományos címmel, inkább olyan nézz a látvány (mondanivaló) mögé. Illetve ahány ház, annyi szobás és annyi különböző ember. Akik megeszik a RUHATot. Vagy nem. Vagy mégis. Olyan határozottan tudok néha dolgokat állítani. Vagy nem ...

RUHAT … és a többi (Tréfa)

Elhangzott kérdések után a csend,

Egy tréfás történet, mi a füledbe cseng.

( Megy a ruhat újra az erdőbe … )

Mit elmeséltem egyszer egy éjjel,

Amikor együtt voltunk és nem szerte széjjel.

 Vagyok mint bárki, kinek mi és mennyi,

Segítőkész barát vagy egy egyszerű jenki.

( Ez esetben talpraesett és fürge ürge)

Néha más bőrébe vágyó, én kicsi jellem,

Térdre estet olykor a „megfelelési szellem”.

Eltévedek  igen gyakran, kanyargós utakon járva,

Dúdolva bármit, ami épp a szívemet bántja.

(Néha bizony  eltévedni is emberi dolog )

Még mindig nem lettem tuti táncdal énekes,

A korom és a hangom, az alakom meg lényeges.

Maradok annál, hogy jobb ha inkább írok,

Lehet ehhez hobbi szinten jobban konyitok.

( Még elkerül az ihlet, inkább olvasok )

Lassan ennyit rólam, újra összevissza írtam.

Kiadni most magamból mára ennyit bírtam.

Ui:

Verseknél azt mondják az utóirat ritka,

Elárulom hát mi is most ennek a titka.

Csak egy mondat, és jól jegyezzük meg:

A barack nem csengő és a medve nem játék helyett:

Nem a RUHAT eszi az embert …

( Nézz a látvány mögé … A látszat néha csal … )

Én meg majd csak leszek újra. Üdv mindenkinek ... :)

Újra itt van ... azaz vagyok újra

Erre vagyok. Hol meg arra vagyok. Bolyongok a város és a Tisza part között ... 

És időközben megtaláltam az elgurult ceruzám, vannak újra vázlatok vershez. Ritka pillanatokba elkap az írás, és olyankor ha szeretnék se biztos hogy tudnék mást csinálni. Annyira belelopja a gondolataimba magát egy két sor vagy szó, hogy el se hiszem ... A napokba többször is jártam így.

Úgyhogy nemsokára új vers. És ez most nem csak ígéret. 

Az olvasás is megy, és ezt találtam : 

Szilágyi Domokos : A KÖLTŐ MIT TEHET?

A költő mit is tehet?
Teleírhatja csillagokkal
a mennyboltot,
míg alusznak a csillagászok.
Teleírhatja rózsákkal a kertet,
míg alszik a május.
Teleírhatja napfénnyel a strandot,
míg alszik a napfény.
Ó, százegyszer is kifoghat
a késedelmeskedőn!
Teleírhatja reménységgel
a szállongó időt,
míg alusznak az emberek.

Én meg újra leszek nemsokára. Addig is további szépeket.

Július

Üdv újra..
Július van.Lassan de biztosan közeleg a kánikula. Már várom, és a hűsítő fürdőzést is. Meg néha majd az estéket is, amikor újra szúnyogeledelt csinálunk magunkból ... A többiekkel egyetembe ... 
Még tart a fociláz is, a megfázás is átment átment rajtam, félretettem a  könyveket most egy kicsit. Most autóba vágom magam és megyek az orrom után. Néha meg egészen másfele ...
Kellemes nyarat előre is mindenkinek, de addig is még leszek nemsokára.




      Radnóti Miklós : Július

      Düh csikarja fenn a felhőt,
      fintorog.
      Nedves hajjal futkároznak
      mezítlábas záporok.
      Elfáradnak, földbe búnak,
      este lett.
      Tiszta testű hőség ül a
      fényes arcú fák felett.

VB és a szavak ereje ...

Üdv.
Öööö az van hogy javában tart a Világbajnokság labdarúgásban ... Olvasni is futva vagy lopva, de most még kerülget valami takonykórság is. Ki az aki csak a melegbe tud megfázni? A legnagyobb melegekbe? És még a fagyinak a környékébe se jártam ... Most így jártam ... Egyik szemem a tévén, másik az aktuális könyv lapjain.
Megfordultam pár helyen  környékbe, elvesztem egy könyvkereskedésbe, és egyenlőre ennyi.
A mai versnek sincs konkrét oka, miért ezt választottam, de ide való ... Szerintem.
Megyek teázni, még le nem győz a megfázás jobban, mint ahogy most állok ...

Kun Magdolna : A szó ereje

Tudod a szó,
éget, mint a sav,
üszkös sebet ejt,
melyen forradás marad,
és soha nem lesz sima
a domborodó heg,
mert a só marta könny,
mindig rápereg

Arcok és arcképek ...

Üdv.

Működik a gép, lehet megint hozni a témákat, jön a kánikula is lassan, és ha már ennyire szép az idő, akkor lehet a levegőn is többet lenni. Igyekszem is itt is, ott is lenni. Sport és kikapcsolódás, majd egyszer csak újra úszok is, csak legyen melegebb ...

Valahogy mindig visszatérő téma a másoknak való megfelelés, és akkor mi van velünk?Mi is egyek vagyunk, egyek a millióból. Páratlanul páratlanok. Az egyéniség a fontos. Az egyediség. Hogy millió különböző dolgok vagyunk. Hangulatfüggők. És a hangulatunk kiül az arcunkra, látszik a szemünkbe. És lehet nem mindig a legjobb arcunkat mutatjuk a világnak, és a világ se tudja meg sohasem, hogy hány arcunk van.

Talán még én sem ismerem az összes arcom. Ez az igazság.

Mosolygós napokat mindenkinek ... 

Fodor Ákos : Arcképcsarnok
Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
– lehet, hogy ez az igazi.

Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány:
múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
– efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.

És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.És van annyi arcunk,
ahányan csak ránk néznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
– lehet. Akkor ez a valóság.

Június

Üdv mindenkinek.

Volt pár nap amikor nem igazán tudtam volna jönni, mivel időnként erre is megjelenik a technika ördöge, és hát meg lettem találva én is. De megoldódtak a problémák, most egyenlőre működőképesek vagyunk.

Beköszöntött a meteorológiai nyár első hónapja. Szeretem a nyarat, szerintem evvel elég sokan vagyunk hasonló véleménnyel. Majd újra lehet úszni ismét. 

A többi meg majd lesz valahogy. 

Egyenlőre ennyi, majd igyekszem lenni újra, addig is integetés és balra el ... 

Radnóti Miklós: JÚNIUS

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derűs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az akác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testű nagy szitakötő.

A másik történet ...

Üdv.
Szóval a történet a következő: pár nappal előtte olvastam valahol az inetnet fogatagában, hogy az egyik kedvenc bandám fog zenélni a közelbe. Próbálkoztam összeszedni az ismerősöket, kinek lenne kedve eljönni, és egymás meg nem értése is közrejátszott, majdnemhogy teljesen ismeretlen emberekkel indultam el. Végül is ha azt vesszük, legalább telejesült egy kis kívánságom, hogy élőbe láthassan és hallhassam őket. Sokat mondó szövegek, pozitív hangulat, csak sokan voltunk, ami tulajdonképpen jó, de én nem nagyon szeretem a tömeget, de azért megérte elmennem.
Most szerintem tőlük pár dalszöveg:
Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi.
Nem engedek a búnak, hagyom továbbmenni.
Ha a káosz beszippant, ne vedd fel,
ahogy jött, úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el.

Most ne beszélj, nem kell szó, van, mi ki nem mondható. 
Most ne mesélj, a gondolat ki nem mondható, 
Most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted, 
Most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted.

Csak süketnémán értenéd meg azt, mit mondhatok, 
hisz a hétköznapi zajok mezején csak csended vagyok.

Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
nem attól haladsz előre, ha összevissza futkosol.

Nem kérlek, légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom. 
Punnany massif

És ha összejön, egy hónap mulva egy másik nagyon kedves/kedvenc zenekarom láthatom élőbe, majd utánna beszámolok róla, addig is ki a levegőre, sportolni vagy csak ööö, mert szép az idő. Én meg majd leszek még...

Mosolygó kívánság és mindennapok

Üdv újra.

Ezekben a napokba megint a négy fal közé szorultam, esett és hát ennyi. Bár azért voltam is kicsit csavarogni is, de ez egy másik történet. Nem lövök le minden dolgot azonnal, bár akkor meg minek kezdek bele? Jó kérdés, ha rájövök, elárulom mindenkinek.

Megy a dúdolgatás, kivéve ha lát valaki. Az olvasás is megmaradt, arra odafigyelek. Az amire minden nap szakítok időt. Legyen vers vagy könyv. 

Voltam újra sportolgatni is, illetve nevezzük inkább gyenge testmozgásnak, de akkor legalább lehetett kint is lenni. Mert a felhős eső idő lehangoltá tesz, néha így, néha úgy ... Bár pihenni lehet olyankor, és közbe álmodozni. Ha meg véget ért a nap, elalvás előtt valami szépet kívánni. Nem elfelejteni ... 

ÖRÖKKÉ NEM ESHET ...

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság

Jó volna ilyen édes-álmosan
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, bíborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kín,
álmot súgna illatosan, ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám, haraggal,
csak mosolygva suttogná a szélben:
szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

A bohóc halála

Újra itt, és habár a vers kicsit szomorúbb témát takar, őszintén megvalva jól vagyok. Bár még ingázok. Mint bárki más. Csak ebbe a bolondos szeles időbe, nehezebben lehet eljutni hintázni is akár. 

Marad az utazgatás, menni amerre a szél fúj, és haladni előre. Majd alakul a csend és alakul a zaj is. És majd összeáll ritmussá egy idő után, a ritmusból zene és megint ének. Azért járok kevesebbet erre mert keresem a hangot. Kezd a fejemben is halkulni olykor, és néha hiányzik. 

Majd érkezek újra, addig is üdv mindenkinek ... 

M. Laurens : A BOHÓC HALÁLA
A manézs sötét, megfojtja a csend.
Hol lehet, ki az arcokra mosolyt csent?
Halk kattanás, és a fénykör felvilágol        
apró fényszigetként a cirkuszvilágból.
A körbe botorkál középen valahol,
hófehér arccal a vén bohóc: meghajol.
Apró hegedűt vesz elő kabátját széttárva,
hangszerén az egyetlen húr olyan árva.

Ám a nyűtt vonó elárvult húrjához érve
friss gyermekkacajként száll fel az égbe.
Hangja libbenő pilleként szeszélyes,
kristályként tiszta, varázsosan fényes.
Egy vén bohóc, örök gyermeki lélek,
az Ő álma és élete ad lelket a zenének.
Szelíd őzek futnak a hegedű hangjában,
mosolytündérek a manézs homályában.
Vidám, csillogó arcok mosolyognak vissza,
és minden gyermek a bohóc szavát issza.

Arcáról könny csordul a festett mosolyra,
fájdalommal néz a kihalt, üres sorokra.
A székek némák, nincs se taps, se nevetés.
Nincs itt, csak egy vén bohóc és a feledés.
Nincs már habos torta, és utána kacagás,
se elefánt, porondmester, se semmi más.
Csak Ő, a hegedű és a fénykör a porondon.
Fájdalmak örömök emléke a bohóc sorson.
A húr aprót sikít, s az utolsó hang csorba ...

Egy festett orr hull a porondról a porba.