2014. május 21., szerda

A másik történet ...

Üdv.
Szóval a történet a következő: pár nappal előtte olvastam valahol az inetnet fogatagában, hogy az egyik kedvenc bandám fog zenélni a közelbe. Próbálkoztam összeszedni az ismerősöket, kinek lenne kedve eljönni, és egymás meg nem értése is közrejátszott, majdnemhogy teljesen ismeretlen emberekkel indultam el. Végül is ha azt vesszük, legalább telejesült egy kis kívánságom, hogy élőbe láthassan és hallhassam őket. Sokat mondó szövegek, pozitív hangulat, csak sokan voltunk, ami tulajdonképpen jó, de én nem nagyon szeretem a tömeget, de azért megérte elmennem.
Most szerintem tőlük pár dalszöveg:
Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi.
Nem engedek a búnak, hagyom továbbmenni.
Ha a káosz beszippant, ne vedd fel,
ahogy jött, úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el.


Most ne beszélj, nem kell szó, van, mi ki nem mondható. 
Most ne mesélj, a gondolat ki nem mondható, 
Most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted, 
Most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted.


Csak süketnémán értenéd meg azt, mit mondhatok, 
hisz a hétköznapi zajok mezején csak csended vagyok.


Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
nem attól haladsz előre, ha összevissza futkosol.


Nem kérlek, légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom. 

Punnany massif

És ha összejön, egy hónap mulva egy másik nagyon kedves/kedvenc zenekarom láthatom élőbe, majd utánna beszámolok róla, addig is ki a levegőre, sportolni vagy csak ööö, mert szép az idő. Én meg majd leszek még...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése