Mosolygó kívánság és mindennapok

Üdv újra.

Ezekben a napokba megint a négy fal közé szorultam, esett és hát ennyi. Bár azért voltam is kicsit csavarogni is, de ez egy másik történet. Nem lövök le minden dolgot azonnal, bár akkor meg minek kezdek bele? Jó kérdés, ha rájövök, elárulom mindenkinek.

Megy a dúdolgatás, kivéve ha lát valaki. Az olvasás is megmaradt, arra odafigyelek. Az amire minden nap szakítok időt. Legyen vers vagy könyv. 

Voltam újra sportolgatni is, illetve nevezzük inkább gyenge testmozgásnak, de akkor legalább lehetett kint is lenni. Mert a felhős eső idő lehangoltá tesz, néha így, néha úgy ... Bár pihenni lehet olyankor, és közbe álmodozni. Ha meg véget ért a nap, elalvás előtt valami szépet kívánni. Nem elfelejteni ... 

ÖRÖKKÉ NEM ESHET ...

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság

Jó volna ilyen édes-álmosan
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, bíborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kín,
álmot súgna illatosan, ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám, haraggal,
csak mosolygva suttogná a szélben:
szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.