Üdv mindenkinek.
Újra vagyok, illetve benéztem. Írás olvasás most elkerül, illetve annyira nem, mert elolvastam A KIS HERCEGet. De az írás, a kis gondolatok elkerülnek. vagy megakadnak valahol a fejembe megszületett gondolat kitörése a papír felé vezető útján. És az úszás is elkerül, illetve én nem jutok oda, pedig lassan már nem lesz strandidő. Rohan az idő. Ólomlábakon jár igaz, de attól még rohan.
"Van az a mosoly, ami mélységes titkokat rejt. Amikor egy nevetés fájdalmas sírást leplez, amikor a zavarodott mosoly mögött meg nem élt félelem és bűntudat rejtőzik. És van az a bohóc, aki a fél világot képes volt megnevettetni, csak a saját démonaival nem tudott megküzdeni…" - Van a nevetés ami gyógyít. Ami segít túlélni a szürke mindennapokat. Vagy egy őszinte mosoly, hogy minden rendbe. Leginkább a "bohócoknak" van szüksége nevetésre. Megnevettetni és őszintén tiszta szívből nevetni mindenen. Mert fontos mind a kettő. A démonok meg mindig is megmaradnak, idő és türelem kell hozzá hogy végleg el tudjuk őket űzni a közelünkből. És van hogy vesztésre állunk a harcba velük szembe. Hiába a nagy igyekezet. De egyszer sikerülni fog. Csak hinni kell benne.
Ennyi tellett mára, elmegyek megkeresem a keménykalapom és a krumpli orrom. Meg a piros parókát. Meg az úszógatyát. Meg még sok mindent. További szép napokat mindenkinek.
Újra vagyok, illetve benéztem. Írás olvasás most elkerül, illetve annyira nem, mert elolvastam A KIS HERCEGet. De az írás, a kis gondolatok elkerülnek. vagy megakadnak valahol a fejembe megszületett gondolat kitörése a papír felé vezető útján. És az úszás is elkerül, illetve én nem jutok oda, pedig lassan már nem lesz strandidő. Rohan az idő. Ólomlábakon jár igaz, de attól még rohan.
"Van az a mosoly, ami mélységes titkokat rejt. Amikor egy nevetés fájdalmas sírást leplez, amikor a zavarodott mosoly mögött meg nem élt félelem és bűntudat rejtőzik. És van az a bohóc, aki a fél világot képes volt megnevettetni, csak a saját démonaival nem tudott megküzdeni…" - Van a nevetés ami gyógyít. Ami segít túlélni a szürke mindennapokat. Vagy egy őszinte mosoly, hogy minden rendbe. Leginkább a "bohócoknak" van szüksége nevetésre. Megnevettetni és őszintén tiszta szívből nevetni mindenen. Mert fontos mind a kettő. A démonok meg mindig is megmaradnak, idő és türelem kell hozzá hogy végleg el tudjuk őket űzni a közelünkből. És van hogy vesztésre állunk a harcba velük szembe. Hiába a nagy igyekezet. De egyszer sikerülni fog. Csak hinni kell benne. Ennyi tellett mára, elmegyek megkeresem a keménykalapom és a krumpli orrom. Meg a piros parókát. Meg az úszógatyát. Meg még sok mindent. További szép napokat mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése