Mese a szerelemről

Itt is vagyok, üdv mindenkinek. Telik a nyár fénysebességgel. De itt - ott már érezni a hideg fuvallatokat, hogy nemsokára megváltozik a természet, és a zöld átadja a helyét a barnának. De addig még van egy kis időnk. És ha este csillagfényes az est, akkor séta és csak nézni a csillagokat. És választani egyet. Ami a mi kis titkunk marad. 

Találtam ismét egy verset, amit gondoltam elhozni és megmutatni mindenkinek. Mert meseszép. Csak az a baj, hogy amikor már felnövünk, kevésbé hiszünk a mesékbe. Pedig jobb lenne a világ, ha mindenki meg tudna menekíteni egy kis darabot gyermekkori magából. Amikor még hittük, hogy a herceg elnyeri a hercegnő kezét. És együtt élnek boldogan a hetedhét országra szóló lakodalom után. Gondtalan. Szép is lenne. Erre jók a mesék. És olvasás után felragyogni a szemeknek, hogy "ÖRÖKKÉ BOLDOGAN".

Próbáljuk meg.

Most viszont mennem kell. Sziasztok és további kellemes napokat. 

Gazdag Erzsi : Mese a szerelemről

Hol volt, hol-nem-volt-ország
hol-nem-volt közepén
volt egy hol-nem-volt tölgyfa.
S a tölgyfa tetején
élt egy világszép leányka,
s egy világszép legény.
S mert égig ért a tölgyfa,
az égben laktak ők,
tükörfalú szobában
a két szép szeretők.
A tükrök visszaverték
rózsálló arcukat:
ezerré sokszorozták
ölelő karjukat.
Hol-volt,-hol nem volt ország...
Ott élnek gondtalan,
örökös szerelemben,
örökké boldogan.