Sziasztok.
Azt mondják, a jó pap is holtig tanul. Hát igyekszem tanulni én is, bár nekem nehezebb néha. Igyekszem nem odafigyelni a bántó szavakra és megjegyzésekre, de ha állandóan csak negatív dolgokat hallunk magunkról, akkor előbb-utóbb belefáradunk idővel a magyarázkodásba, és belenyugszunk, hogy romlottak vagyunk. Meghagyjuk az embereket ebbe a hitbe, mert örökkön magyarázkodni nem éri meg. Belefáradunk. Megrogyik a láb, és már hosszabb ideig tart az újbóli felkelés a padlóról. És nem tudunk egyenesen járni többet, elhúzódunk félre. Mert mindenkinek fontos mit gondolnak róla mások, hiába mondjuk, hogy nem. Amit a világnak adunk, azt kapjuk vissza. Örök körforgás, de ez se igaz mindig.
Ha valaki soha nem bánt másokat, sőt segítőkés, rendes, kedves, akkor hol az igazság? Ha kedvességet adunk a világnak, és vissza csak bántás jön, rossz helyen és időben vagyunk.
Visszakanyarodva a régi témák egyikéhez, lehet hangosabban kiabálok segítségért és értelemért, hogy lássak is ne csak nézzek, és értsek is ne csak halljak. De ehhez is idő kell.
És ezek után elérkeztem az utolsó vershez. Ami címben utolsó, a folytatás meg kiderül. Énekes úgyse lehetek, marad a fióknak írogatás, és aztán meg némelyik ide is elkerül, ha születnek új sorok.
De most megyek, majd leszek.
Kellemes napsugaras őszt mindenkinek.
Azt mondják, a jó pap is holtig tanul. Hát igyekszem tanulni én is, bár nekem nehezebb néha. Igyekszem nem odafigyelni a bántó szavakra és megjegyzésekre, de ha állandóan csak negatív dolgokat hallunk magunkról, akkor előbb-utóbb belefáradunk idővel a magyarázkodásba, és belenyugszunk, hogy romlottak vagyunk. Meghagyjuk az embereket ebbe a hitbe, mert örökkön magyarázkodni nem éri meg. Belefáradunk. Megrogyik a láb, és már hosszabb ideig tart az újbóli felkelés a padlóról. És nem tudunk egyenesen járni többet, elhúzódunk félre. Mert mindenkinek fontos mit gondolnak róla mások, hiába mondjuk, hogy nem. Amit a világnak adunk, azt kapjuk vissza. Örök körforgás, de ez se igaz mindig.
Ha valaki soha nem bánt másokat, sőt segítőkés, rendes, kedves, akkor hol az igazság? Ha kedvességet adunk a világnak, és vissza csak bántás jön, rossz helyen és időben vagyunk.
Visszakanyarodva a régi témák egyikéhez, lehet hangosabban kiabálok segítségért és értelemért, hogy lássak is ne csak nézzek, és értsek is ne csak halljak. De ehhez is idő kell.
És ezek után elérkeztem az utolsó vershez. Ami címben utolsó, a folytatás meg kiderül. Énekes úgyse lehetek, marad a fióknak írogatás, és aztán meg némelyik ide is elkerül, ha születnek új sorok.
De most megyek, majd leszek.
Kellemes napsugaras őszt mindenkinek.
Az utolsó vers
Holnaptól már nem találnak a szavak,
Engedem, hogy a sorok elakadjanak.
Valahol a papír és a ceruza közt,
Oda most üresség költözött.
Ennyi volt megírva, költő és vers elválik,
Leteszem a tollat, többet nem hiányzik.
Ne keress értelmet, nincs e sorok között,
Nem talál most jó szó, biztos elköltözött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése