Újra itt van ... azaz vagyok újra

Erre vagyok. Hol meg arra vagyok. Bolyongok a város és a Tisza part között ... 

És időközben megtaláltam az elgurult ceruzám, vannak újra vázlatok vershez. Ritka pillanatokba elkap az írás, és olyankor ha szeretnék se biztos hogy tudnék mást csinálni. Annyira belelopja a gondolataimba magát egy két sor vagy szó, hogy el se hiszem ... A napokba többször is jártam így.

Úgyhogy nemsokára új vers. És ez most nem csak ígéret. 

Az olvasás is megy, és ezt találtam : 

Szilágyi Domokos : A KÖLTŐ MIT TEHET?

A költő mit is tehet?
Teleírhatja csillagokkal
a mennyboltot,
míg alusznak a csillagászok.
Teleírhatja rózsákkal a kertet,
míg alszik a május.
Teleírhatja napfénnyel a strandot,
míg alszik a napfény.
Ó, százegyszer is kifoghat
a késedelmeskedőn!
Teleírhatja reménységgel
a szállongó időt,
míg alusznak az emberek.

Én meg újra leszek nemsokára. Addig is további szépeket.