Ruhat

És minden jónak vége szakad egyszer, véget ért a fociláz, azaz a világbajnokság. Újra lehet délutánonként valami hasznosat csinálni, nem a tévét bámulni, bár amilyen szeszélyes az időjárás, legalább is az utóbbi napokba, értelmesebb bent, mint kimenni és hirtelen jól elázni. Bár azért az elázásnak is megvan a maga varázsa. Legalább is szerintem.
Ígéret szép szó, hoztam új verset, nem annyira hagyományos címmel, inkább olyan nézz a látvány (mondanivaló) mögé. Illetve ahány ház, annyi szobás és annyi különböző ember. Akik megeszik a RUHATot. Vagy nem. Vagy mégis. Olyan határozottan tudok néha dolgokat állítani. Vagy nem ...

RUHAT … és a többi (Tréfa)

Elhangzott kérdések után a csend,

Egy tréfás történet, mi a füledbe cseng.

( Megy a ruhat újra az erdőbe … )

Mit elmeséltem egyszer egy éjjel,

Amikor együtt voltunk és nem szerte széjjel.

 Vagyok mint bárki, kinek mi és mennyi,

Segítőkész barát vagy egy egyszerű jenki.

( Ez esetben talpraesett és fürge ürge)

Néha más bőrébe vágyó, én kicsi jellem,

Térdre estet olykor a „megfelelési szellem”.

Eltévedek  igen gyakran, kanyargós utakon járva,

Dúdolva bármit, ami épp a szívemet bántja.

(Néha bizony  eltévedni is emberi dolog )

Még mindig nem lettem tuti táncdal énekes,

A korom és a hangom, az alakom meg lényeges.

Maradok annál, hogy jobb ha inkább írok,

Lehet ehhez hobbi szinten jobban konyitok.

( Még elkerül az ihlet, inkább olvasok )

Lassan ennyit rólam, újra összevissza írtam.

Kiadni most magamból mára ennyit bírtam.

Ui:

Verseknél azt mondják az utóirat ritka,

Elárulom hát mi is most ennek a titka.

Csak egy mondat, és jól jegyezzük meg:

A barack nem csengő és a medve nem játék helyett:

Nem a RUHAT eszi az embert …

( Nézz a látvány mögé … A látszat néha csal … )

Én meg majd csak leszek újra. Üdv mindenkinek ... :)