Színes ködök

Itt az ősz, itt vagyok én is újra. 
Kicsit csalós az őszi idő, inkább tűnik tavasznak,csak érezni az elmúlás leheletét, ha jobban figyel az ember a környezetére. Ez a természet rendje. Tavaszra meg újjászületik minden. Csodálatos dolog néha ez az átalakulás, ami véghez megy a szemünk láttára.
A világ még mindig a változások korában van, mindenki idegeskedik a holnapja végett, nap mint nap próbálunk jót tenni az emberekért, egymásért, sok kicsi sokra megy, és a mosoly amit a világnak ajándékozol visszatér hozzád. Csak hinni kell benne. A szemekbe meg látni a félelmet, amikor nem ragyog tisztán, csak néz. Illetve csak figyel. Próbál érteni. 
Minden mosoly mögött ott vannak a színes ködök, amik kicsiny lelkünkben vívódnak. És nem mindig látni a ködös időkbe az alagút végét, vagy hogy meg ne botoljunk a nagy sietés közbe. Mert a sietség sürgős. Minden nap sietni kell. Holnap is. 
A gondok nem sietnek tova, azok maradnak velünk, bennünk. Ősszel meg bent a  szobába, ahol egyedül maradunk, eszünkbe jutnak. De majd oldódik minden, idő és türelem kell hozzá. 
Ezt mondják sokan. 
Egyenlőre ennyi, nemsokára újra leszek.
  
Ui: A bohócok meg még mindig közel állnak hozzám, ezért a sok kép róluk.
És néha a képek nem tükrözik a hangulatvilágom, csak valamiért megragadnak.

Éles Attila - Színes ködök (részlet)
„felszállnak a színes ködök
mindenki bohócnak öltözött
nevetek rajtuk hangosan
felettem angyalszárny suhan
és mellém ül egy óriás
kaszáját lengető komédiás”