Az utolsó vers ... nem megijedni :)

Üdv újra világ. Jöttem is újra, mert hát kint meg esik. És ilyenkor lehet írni, aztán meg menni és sétálni, amint az előző témában már megemlítettem. 

Hosszú ideje elkerül a múzsa ismét, téma az van, amiről talán még szeretnék írni, de valahogy minden időben megtalál az, hogy szünetet kellene tartanom. Hátha most bírnám is. 

Nem kell megijedni, maradok még. Egy ideig még biztosan. Talán lehet nekifogok én is egy hasonló témának, mint amit mára találtam. Csak utána is legyen erőm visszajönni. Vagy csak simán elindulni, és legyen erő bennem. Hosszú út áll előttem megint, csak nem látom tisztán az utat se, meg hogy lejtős vagy emelkedős, vagy csak simán hepehupás. Mindegy, ha menni kell, akkor menni kell. 

Ősz meg némi eső, plusz ez + az, egyenlő negatív gondolkodás.  És nem hozom el még egy darabig a saját utolsó versem. De megpróbálom kiírni magamból, hogy ne szakítson szét. 

Földes Olga : Az utolsó vers

Homokba írom, vagy szélbe suttogom,
itt a sivatagban mindegy is talán...
Itt úgyis úttalan úton vándorol
s messzi viszi szavam a karaván.

Mit bánom, hogy az utókor hall-e
majd egykor felőlem? Nem számít már,
hogy lelkem nekem, vagy másoknak vall-e,
szavam eltűnik az idők során.

Egyetlen vers az, mit őrzök magamban
csendben, halkan. Ez lenne a lényegem?
Nem fejezhető ki soha szavakban,
egy dal talán, mi majd eltáncol velem.