„Nem
hiába mondják: a szem a lélek tükre. Láthatom benne azt, amit a tulajdonosa
érez. Látom a szemében, ha szeret. Látom, ha nyugodt és látom, ha ideges.
Látom, ha üres. Látom, ha boldog. A szemekben láthatom, ha valaki szenved, még
ha az arca mosolyog is. Láthatom azt is, ha valójában örül valaminek. A
szemekben mindent láthatok. A szemekben észrevehetem magam. És én sem vagyok
más.. A szemeim csillognak, ha boldog vagyok. A szemeim mosolyognak, ha
mosolyog a lelkem. A szemeim sírnak, ha szomorú vagyok. A szemeim mindent
tükröznek a külvilág felé. Ha néha még rejtegetném is. A szemeim mindent elárulnak. És a szemeim
becsukódnak, ha többet nem akarok látni.” – Konkrét nevet nem találtam kitől van, de szerintem
attól egy nagyon szép idézet. És itt a folytatás, tőlem:
Nem merek a szemekbe
nézni, mert gyenge vagyok. Bár nem ez a legjobb szó rá, de attól még nem nézek
a szemekbe, mert meglássák benne a félelmem a holnapi naptól, sőt akár a
következő perctől is. Vagy meglássák benne az érzések olyan kavalkádját, ami
többet enged következtetni, amit hinni és érteni nem mindig lehet. És bár
olykor a félelmem is benne a világgal és mindennel szembe, van amit még
szeretnék látni.
Bár akármennyire is
közhelyes, most szeretnék sétálni az esőben … Mert olyankor senki nem akarna a
szemembe nézni. Csak elmegyünk egymás mellett sietve. Nem nézünk semerre. Se
egymásra. És jó ez így. És néha még az
eső se kell, hogy ne nézzünk rá a másikra. Most viszont megyek és várom az esőt.
(Ezt is most találtam: A szív hazudik, a fej
megtréfál, de a szem az igazat látja. )
Leszek még erre újra.Üdv mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése