A Zahir

A könyvbe a főhős aki tulajdonképpen maga az író,elveszti a feleségét illetve az elhagyja mert a mindennapi rutinba is bele lehet fáradni. Egy idő után,miután megjelenik egy fiú a történetben,és csak annyit mond, hogy a felesége jól van, elkezdődik egy nem kevés ideig tartó önvizsgálat és visszatekintés a közösen eltelt időkre. És rájön hogy minden egyes változásban ott rejlik a csoda,ami bennünk is megvan, csak többet kellene a  másikra figyelnünk. És nem az van,hogy búcsú nélkül örökre,hanem anélkül,de idővel újra találkozunk,és akkor már sokkal jobban fogjuk egymást szeretni és tisztelni. Az egymásra figyelés. És van egy dolog,ami igazán megfogott. Mikor újra találkoznak, a férfi előtte elkezd gondolkozni, mit is szóljon hozzá? És csak annyi jön ki belőle, hogy SZIA. Két hosszú és kemény év után. A nő is csak ennyit mond:VÁRTALAK. És a férfi sírja el magát a nő vállán. Tudnék még erről írni, fogok is szerintem, de mint mindig túl sok dolog jár egyszerre a  fejembe … De lesz még holnap, és azután is. Remélhetőleg!!!