Az elkötelezettségtől való félelmünk is olykor eléggé gátat
tud szabni életünknek. Mert milyen jól hangzik az hogy ma megkapod életed
utolsó első csókját (Randigurus szöveg,de nagyon megtetszett), valahogy elmarad
a bizsergés utána.
Pedig nem lenne
szabad feladni ilyen könnyen, csak nem tudjuk sohasem mit rontottunk el.
Illetve ha nincs is elrontva, valami hiányzik a következő lépéshez, lehet ez
belső félelem, vagy az univerzum van épp mással elfoglalva és nem ér rá hogy a
sorsunkat segítse. Jókor jót mondani, ami kicsit vicces, de minden egyes
mosolyba ott rejlik a komolyság,ami legbelül mindig is ott volt,csak próbáljuk
elrejteni a világ elől a hisztizős, néha túl érzelmes énünket!Mert a lányok nem
szeretik a túl érzelgős embereket,nekik egy bástya kell,amire
támaszkodhatnak,ami megvédi őket minden pillanatban. Az is jó ha néha érzelmes
vagy, csak nem szabad hagyni hogy ez az érés mindennapos legyen!Romantika
nélkül meghal a kapcsolat és az életkedv odavész,ha nem tudunk mindennap egy
aranyos mosolyt csalni az arcokra. Nem kell mindig a virág, nem kell a bonbonok
se szeri se száma, pár szép szó és pár bók és egy kis odafigyelés, és minden
szép és jó!
És tényleg mennyire mellbevágó dolog,mikor észrevesszük,hogy
csinálhatunk bármit, akár egy új csodát,vagy bármit, alig van aki észreveszi,
és ha pár napig elrejtőzünk a világ elől, túl kevés ember veszi észre hogy te
jó ég, ma se láttam azt a fiatalembert,akit a múltkor is. És eshetünk olyan
csapdákba, hogyha van egy kapcsolatunk,és minden szép és jó benne,mennyivel
szebb a világ,de ha mégse jön össze a nagy szerelem vagy a tökéletes nap,attól
a világ teszi a dolgát.
„Nincs rosszabb, mint úgy érezni, hogy senkit nem érdekel,
hogy létezünk, hogy senki nem figyel arra, amit mondunk, és hogy a világ tökéletesen
működik a mi zavaró jelenlétünk nélkül is.” P Coelho
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése