2012. április 16., hétfő

Egy fajta hozzáállás,de tetszik ...


„Ha éppen fáj is az élet, és úgy érzed, hogy minden szertefoszlik körülötted: tudd, hogy csak azt veszítheted el, ami távozni akar tőled, mert már nem tud hozzátenni fejlődésed folyamatához. Az elengedések időszakát éljük – napról napra változó körülmények között tanuljuk önmagunkat és így a világot.
Félsz? Megértem.
A megszokottnak búcsút inteni nehéz.
Az egó kapaszkodik – emberekhez, szokásokhoz, tárgyakhoz, hamis énképhez… Ez utóbbitól megválni a legkomolyabb kihívás, mert az elme megriad: mi lesz nélkülem – Velem?
Tudnod kell, ki is vagy igazán – és ha ezt felvállalod, már nem érhet olyan fájdalom, amely összetör… vagy ha mégis, a regenerációd is megtörténhet… Ne azonosulj az egóddal – légy szabad tőle, ugyanakkor használd, ha annak van ideje. És ha továbblépsz egy új szerep felé – ez életbeli változás, vagy újraszületés által -, emlékezz: Te a mag vagy, sérthetetlen… Minden más csak színpadi játéklehetőség számodra ahhoz, hogy megtanulj világul… „  
Cs. Szabó Virág

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése