valami 1

Elkezdtem régen nézni egy sorozatot, ami arról szól hogy egy pasi a jövőben elmeséli a gyerekeinek, milyen volt az az út, ami ahhoz vezetett, hogy megismerje a leendő feleségét, de ennél előrébb ugorva, mennyi kis csapda van a párkeresésbe, és honnan tudod valóban Ő e az igazi akit neked szántak? Finom kis poénok, egy baráti társaság mindennapjai jó és rossz dolgokkal együtt, mint a hétköznapi életben. És mégis vannak benne nem is egy, nem is kettő, hanem ezer és egy dolog amin érdemes elgondolkodni, és mégis túljutva három teljes évadon (várom már a folytatást), valahogy mindenkinek és magamnak is csak azt tudnám javasolni hogy ne adjuk fel és találjuk meg a magunk Robin-ját. Bár idővel kiderül hogy mégse illenek össze, mert ha az első évadban egymásra találnak és utána boldogan élnek, nem biztos hogy annyira eladható lenne a történet. Igaz, a többi barát sorsát is nyomon követjük, de ROBIN ÉS TED a lényeg.

És most megint vissza a házinyúlra nem lövünk?! Pro és kontra, mellette és ellene, és mégis nem jó ez így. Ki dönti el ki a házinyúl és ki nem?

Valahogy könnyebb a házinyulat becserkészni, hiszen tudod minden egyes hóbortját, mit szeret, mit nem, kedvenc színe, kedvenc dala és lehetne még sorolni. És mivel a másik fél ugyanannyira fedi fel lelkének titkait barátja-barátnője(házinyula) előtt, a másik fél is tud mérlegelni, csak a túl sok gondolkodás és miegymás, a sok millió közös pillanat, a teljes bizalom, de jön a SAJNÁLOM,DE …. Jobb kifogások kellenek annál minthogy „házinyúl”, de ezt sokkal könnyebb kimondani, mert nem akarunk senkit sem vérig sérteni, pedig lehet az lenne a nyerő húzás. Bár a barátság erősen rámehet, vagy ha meg is marad, a csomó az aranyfonálon megmarad. Lehet inkább változtatni a viselkedésünkön, hogy egyik cselekedetünk se legyen „kétértelmű”! Mindenki láthat jeleket, vagy félre érthető szavakat, a maradjunk barátok a közhelyek királya, a kommunikáció onnantól leáll és se egy mail, se semmi, vagy ha igen? Skizofrén szerepkörökbe burkolózva játsszuk a szerepet, mert egymás előtt véletlen se mondjuk már ki másodszor, ne adj harmadszor. Nehéz dolog játszani, fárasztó is egyben, és most megint oda jutunk: NEM AKAROK  BESZÉLNI RÓLLA!!! Fojtsuk meg egymást a legelső adandó alkalommal, vagy maradjunk a vérig sértelek ha addig élek is, és utána talán elgondolkozol mi lett volna ha nem házi tepsifülesként viselkedsz!!! De az is lehet mi jövünk rá, hogy -  „bilibelógakezünkhasoseébredünkfellilaálomfelhőketzavarászvamindig”””.

Hazug nap

Már megint egy hazug nap, legyen már vége,

Ismét becsapottan és kérdőn nézek fel az égre,

Meddig kell még ennek tartani, mikor jön a megoldás,

Bármerre nézek előttem nincs ki vezet, nincs változás.

Vagy csak a rossz utakon való haladás mindig,

És már nem tudom merre és másnap mi vidít?

Az se érdekel látlak-e és velem leszel-e holnap!

Már nem tudok bízni, a reménytelenség kóstolgat,

Ha megszűnik forogni a föld, ez az egy mi megmaradt,

Nem tudtam irányítani jól talán sohasem a sorsomat.

Mi nem hiányzik többet, azok a hazug hadak is eltűnnek,

Vége lesz holnap a reménytelen szánalmas létemnek.

És nyomot nem hagyva magam után lépek le a színről,

Minden érzés mi bennem egyszer testet ölt, most végleg megölt!  

Szeretek olvasni, nem a világhálóról leszedett könyveket, hanem a nyomtatott formátumot, segít sokat abban hogy szókincsem legyen, majdnem két lábon járó szinonima szótár legyek, és mégse jönnek a szavak ha valami komolyat kellene mondanom, hogy igen ez meg ez van bennem, beszéljük meg. Leblokkolok, reszketek egész testembe, ráz a hideg és …Lehetne még sorolni.

Maradok az ugrálgatásnál inkább, ez passzol jobban az egyéniségemhez,folyt köv ...