valahol el kell kezdeni ...

Próbaképp elkezdtem írni, és végül is jó úton haladtam egyes ismerősök szerint, és most kemény fába vágom a fejszém, hátha nem csorbul ki az éle, megpróbálok egy saját blogot készíteni, gondolatok az életről, szerelemről, szerintem idővel lesz téma más is, csak a kezdőlökés meglegyen, illetve páran ha elolvassátok, már megérte elkezdeni...
Akkor kezdjük a legelején:

Mostanság egyre több emberkének az ismerőseim közül mutogatom néha, hogy miket írok, és valahogy senki sem hiszi el, hogy nincs egy konkrét személy akihez szólnak azok a bizonyos "szerelmes" sorok. Pedig így jobb és könnyebb is ha csak ISMERETLEN ÉDESként szólítom meg azt akinek szól, holott sajnos Én se teljesen tudom kihez is írok, csak jönnek a szavak, és a betűk, és ha szerencsém van ezek a betűk és sorok rímekké és egy új szerelmes – ismeretlen - találj meg – írássá, vagy valamivé alakul,ami kikívánkozik belőlem. Ezért is olvasok ilyen sokat, szókincs meg miegymások végett, és vagyok két lábon járó szinonima szótár. Bár egyre kevesebb vers születik meg bennem, ha valami van se merem rögtön megírni most már, hagyom kicsit bennem pihenni. Holnap aztán ha ki nem megy a fejemből, akkor majd megszületik, és tovább bővül azon dolgok listája amit nem mutogathatok mindenkinek. És valahogy lehet mégis vagy mégse teljesen Én vagyok eme sorok mögött attól hogy értelmi szerzőjük vagyok, mert túl komoly dolgokról írok ahhoz képest hogy általában véve én egy „komolytalan” embernek vagyok tartva. Hát ebből csak annyi most jelen pillanatban az igazság, hogy Én se teljesen tudom mi. Ha valaki okosabb és ezt megmondja, hogy most mi van, akkor hallgatom. De tényleg, addig is alkotok, azaz próbálom kiírni a gondolataimat rímekbe szedve vagy akárhogy másképp csak írjak, mert legalább hagyok valami kis nyomot magam után.