versek csak úgy

Tiszavirág

Csak pár pillanat és ennyi volt egy élet,

Tiszavirág életem nagyon gyorsan élem.

Ha lenne több időm, de nem lehet, érzem,

Tiszavirág életem nagyon gyorsan élem.

De ne sajnálj, jó ez így, beosztom a létem,

Társaimmal együtt boldogan szállok a széllel.

Amíg van erőm és bírom, bár pár óra és vége,

Tiszavirág életem sajnos túl gyorsan élem.

Jó éjszakát

Kívánom neked, álmodj szépeket ma éjjel,

Békés álmod semmi ne törje szerte széjjel.

Legyen a mai és minden estéd, nyugalommal teljes,

Ha nem is vagyok melletted, akkor is álmodj szépet.

És ne félj ma semmitől, hisz éberen őrzöm az álmod,

Hogy erősen és pihenten járhasd másnap a világod. 

Kósza gondolatok

Még mindig egyedül, valami jelet várok,

Tétován egyedül még mindig Rád vágyok.

Csak Rád.

De hogy ki lehetsz, arcod még homály fedi,

Egy gondolat bennem, hogy nem vagy valódi.

Csak vársz.

Vagy én várok csak mindig álomképeket hajszolva,

Minden egyes újabb nappal a világgal  dacolva.

Csak várj.

Várj és eljövök és hidd el Nekem minden jó lesz,

Kereslek minden nap hogy Rád találjak egyszer.

Kis gitár

Mikor átölelem karcsú tested,

Megáll az idő is körülöttem.

Belefeledkezem mindig veled a világba,

Néha szomorúan, de legtöbbször vidáman.

Legtöbbször te hangolsz jobb kedvre,

Jó hatással vagy mindig az emberekre.

Legalább is aki lát, érintené tested,

Pedig nagyon is nehéz jól bánni veled.

És csakis annak adod legszebb hangod,

Aki legbelül is veled mindig egyet alkot.

Én is próbáltalak magamhoz csalogatni,

De velem eddig még nem tudtál dalolni.

Megismerni vágyom minden egyes porcikád,

Te kölcsönkapott, ezerszer kedves kis gitár.

Eszperente is meg nem is …

Eleve reggel lett, s lent legel egy kecske,

Fenn sebesen verdes felette hetven fecske.

Megkevert engem egy hete egy menyecske,

Mert elvetette eszem, nem tehettem ellene.

Félálomban egyre arra ébredek, hogy itt vagy velem …     

Szinte hallani vélem a hangod is egyre szüntelen …

Zajokból hallom kintről a nevetésedet …

Reggelre persze mindig teljesen egyedül ébredek …

De nem lehetett ez, mert nem kellemes e mese.

Legyen, megteszem neked, elmegyek messze.

Leteszem fegyverem, nem kereslek, elfeledlek.

Ennek leszek mestere, befejezem versemet neked ….

Sebeim

Feltépem a sebeim ma éjjel,

Hagyom, hogy hadd vérezzen,

Akarom, hogy fájjon, és ne múljon,

A könnyem ismét patakokban folyjon.

Kisírt szemekkel és mégis boldogan,

Érzem ereimben a vérem újra lobban,

Erősnek érzem magam a holnapra,

Készen állok kismillió új dologra.

Lelkem sebeiről is megfeledkezek,

Van miért, hát gyerünk, felkelek.

NÉLKÜLED – DE NEKED …

Belebolondulok a zajokba és a csendekbe,

Mik nélküled vesznek nap mint nap körbe.

Tudom Én, csak elmondom mit érzek most,

Őszintén csakis fenn hangon Neked dúdolom.

A legszebb hangokkal és szavakkal tele írva,

Egy elkésett soha ki nem mondott szerelmi líra.

Fülbemászón, selymesen dalolom a füledbe,

Bezártalak a szívembe azt hiszem egy életre …

Együtt

Együtt jóban és rosszban,

Minden nap míg a  szív dobban.

Nem szól most ránk senki sem.

Együtt jóban és rosszban.

Minden nap míg a  szív dobban.

És egyszer sem hazudni,

Mindig őszintén.

Jóban és rosszban,

Veled lenni a két karodban,

Minden nap míg a nap felkel,

Nekem csak ennyi kell.

Jóban és rosszban

Minden nap, míg a  szív dobban.

Rókalány …

Kicsiny erdő, magas fák,

Száraz avar, rókalány.

Szeme csukva, csendbe vár,

Hátha arra jár róka kománk.

Nem mutatja, pedig ki van éhezve,

Némi vadhúsra és szeretetre.

Melyik a fontosabb most neki?

Gyomra korog, hát uccu neki …

Vacsora után még mindig Rá vár,

Kívánom, hogy járj sikerrel Rókalány.

Vallomásféleség

Elénekelném minden bánatom és örömöm neked,

De a hangom végett sajnos nem lehetek énekes.

Így csak kicsiny szobám magányában rád gondolok én,

Felvillanni látom gyakran arcod, mint egy szép kép.

Ismert dalokról jut eszembe hangod,

De mégse vagy itt velem, miattam, tudom.

Mert érzéseimről beszélni neked még most sem merek.

Arról, hogy mindig itt vagy velem álmomban hosszú éjjeken,

És minden egyes álmomban nagyon tetszettél is nekem.

Bejártuk a világot akkor kéz a kézben, örültünk a mának,

Az ősznek, a télnek, a tavasznak, a nyárnak.

Néha reggel ébredéskor úgy éreztem, mindez valóság is lehet,

De olykor még az is eszembe jutott, mit is veszíthetek vele.

Mit is veszíthetnék vele, folyton csak ezt kérdem.

Bár tudom rá a választ – Barátként, félek, elveszítenélek.

Így hát továbbra is csak messziről rajongok Én érted,

De ha üldöz a magány, csak szólj, ott leszek, ha kéred.

Szemedbe nézve …

Mikor a szemedbe nézek,

Értened kéne azt hogy miről beszél,

Azt mondja, hogy holnap reggel

Melletted édesebb lesz az ébredés.

Párnacsatával indult útra az ősi szenvedély,

És már akkor tudtam hogy őrülten beléd estem én.

Ölelkezve a karomban tartalak és így indul a nap,

De akkor vagyok igazán boldog mikor este is ott vagy.