A világ más szemmel
Csukott
szemmel nézem a világot,
Mindenhol
csak tűnődő embereket látok.
S
közben hallom a csend üvöltő hangjait,
Most
látom a világ széthulló romjait.
Látom
a fény néma surranását
Érzem
az új világ hanyatlását.
De
a valóság már elvakított,
Csendben
tűrtem, ahogy magától eltaszított,
Most
egyedül a világgal szemben,
Egyedül
ülök csendben.
De
most megtöröm én is a csendet:
Ha
kell, néma szavakkal ordítok!
A
világnak én is hátat fordítok!
Lehet,
én más szemmel nézem a világot.
Bár
igaz, még szemem keveset látott,
És
fülem keveset hallott,
De
szám már eleget hallgatott
Testem
eleget tűrt.
Elmém
a világ zajából értelmet szűrt.
Én
más szemmel látom a világot!
Ha
öröm vagy bánat ér, ha nevetek, ha fáj is, kiáltok!
Nem
vagyok már szabad,
Nem
vagyok koldus, sem pénzhajhász, sem rab.
Én
csupán csak más szemmel látom a világot.
(Cs)
A világ más szemmel
Szeretem,
ha pajkos napsugarak
és
madarak hangja ébreszt.
Egy
cigarettával és kávéval kezemben kinézek
az
ablakon, s remélem a mai nap szép lesz.
De
nem kell sokat várnom arra, hogy
a
derűre ború jöjjön.
Néhány
ember sikoltó szemekkel
útnak
indult, hogy öljön.
Minden
nap ezt gyakorolják,
hiszen
ők így élnek.
Egymást
agyontaposni
önös
célokért nem félnek.
Én
félek tőlük, s amennyire lehet
kerülöm
e gyarló népet.
Jaj,
bárcsak megváltoztathatnám
önnön
hibájába fúló emberiséget!
Én
azt hiszem, más szemmel nézem a világot.
Ha
megyek az utcán, nem az embert nézem.
Nem
érdekel, mije van, s tőle mi az,
ami
kellhet nekem.
Én
a bor mámorába fulladok egymagam,
minthogy
velük közösködjek.
Unom
már, hogy emberi mivoltom
felett
őrködjek,
félvén
attól, hogy másban kevés a lélek,
s
orvul kihasznál és kirabol.
Azt
hiszem, törődésbe vonul
át
eddigi haragom.
Nem
érdekelnek már.
Hagyom,
hadd játszanak együgyű játékot.
S
én csak nézem, nézem a világot.
(H.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése