Valamikor régen,valahogy minden mese így kezdődött : - Hol volt,hol nem volt ...
És eszembe jutott, hogy mi lenne ha megírnám a sajátom,ahogy én látom,és egy szép nap neki is álltam megvalósítani.És most megtaláltam,de csak a kezdetet,de ezt is meg lehetne osztanom,akit érdekel,és ígérem a folytatás sem késik majd sokat ...
És eszembe jutott, hogy mi lenne ha megírnám a sajátom,ahogy én látom,és egy szép nap neki is álltam megvalósítani.És most megtaláltam,de csak a kezdetet,de ezt is meg lehetne osztanom,akit érdekel,és ígérem a folytatás sem késik majd sokat ...
Hol volt, hol nem volt, az üveghegyeken is túl, és még talán
azon is túl, ahol a kurta farkú kismalac él boldogan tengetve mindennapjait
földtúrással és egyéb kerti munkák szorgos kis elvégzése közben, szóval azon is
túl, mondhatni talán hogy még az Óperenciás tengeren is túl, szóval elég messze
mindentől volt egy gyönyörű szép kis kerek, vége hossza egyforma barátságos
erdő. Ebben az erdőben sokféle kis állat élt békességen, nyugalomban egymás
mellett a tündérekkel és óriásokkal, varázslókkal és mindenféle mesebeli
figurával, és alkalmanként összejöttek beszélgetni a feneketlen kút közelében.
Hogy miért épp ott, azt talán ők se tudják, de mivel minden egyes ősük is oda
járt régebben, így hát ők is követték a hagyományokat. És nemcsak beszélgetni a
napi és utolsó találkozásuk óta történt apróbb dolgokat, hanem némi
kikapcsolódást is találtak a mindennapi rohanás közben, legalább erre a pár
percre. Még a nagyobb mesebeli lények kibeszélgették magukat, az apróbbak
önfeledten szaladgáltak és játszottak bújócskáztak, kergetőztek meg még biztos
sok dolgot tettek, persze a jó ízlés határain belül, mert arra mint bárki más,
Ők is nagyon odafigyeltek. Ettek, ittak, futkostak egész nap, még csak be nem
köszöntött a rettenetes hajnal, és minden szép dolog odaveszni látszott.
Legendák keltek útra, hogy mi és miért történt így hirtelen,
mert ők még ilyet nem láttak, hogy a gyönyörűen szikrázó kék ég vörös színben
pompázva magával hozza az esőt, a rossz időt, és ki tudja mennyi átkot még. Világvége
hangulat csapott át köztük,és nem értettek semmit,miért pont most?Bár a rossz
dolgok általában sohasem történnek jókor.
Egyesek szerint.
Az eszembe van a folytatás,illetve gondolkozzak rajta hogy
színesebb legyen vagy valami tanulságféle legyen benne,de szerintem ahhoz majd
máskor kell hogy neki üljek és folytassam … És a bármelyik nap is máskor van,de
ígérem,lesz folytatás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése