Tökéletesség vagy nem ...

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap -a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

... Van még egy nagyon fontos dolog,ami szintén eléggé megnehezíti,illetve nem is azt,hanem arra kényszerít bennünket,hogy ha már együtt vagyunk egy ideje,és súrlódások lépnek fel bármi téren,mi az első és normális dolog?Üljünk le és beszéljük meg helyett a menekülés nyúlcipőbe sokkal kézenfekvőbb dolog. Hány és hány kapcsolat/barátság tud végleg a ködbe veszni,csak mert megcsúsztunk egy pillanatra egy banánhéjon?Azaz keletkezik egy csomó a barátság fonalán. Mert hiányzik az egymás szemébe mondás, inkább a háta mögött terjesztem az igét róla, vagy ha nem is pont az igazat,némileg kicsit elferdítve, pár toldalékkal, és kész is a nagyon nagy baj, és akkor már nincs mit tenni, mert az egyszer kimondott szó, már kevésbé visszaszívható!Ezért fontos napi szinten a minél több személyes kommunikáció,és ha akár kapcsolati szinten, akár baráti szinten az őszinteséggel valami problémát okozunk, a ne keress többet kategóriába esve, akkor tényleg nincs is szükségünk egymás társaságára. A más szemébe a gerendát is se a legjobb hozzáállás a dolgokhoz,mert senki se tökéletes… Erről a meséről jutott eszembe