"Arra vágysz, hogy más legyél, közben meg már rég különleges
vagy. Olyan, amiből nincs még egy. Olyan, ami szebbé teszi a világot. Nem
kellenek maszkok, nem kell másnak mutatnod magad, csak azt rakd le az
asztalra, ami te vagy."
Kánikula.Ez van.Próbálok benézni erre is,de a nagy melegbe elmaradnak a nagy gondolatok.Próbálok hüvöst találni,kicsit elbújni a nap sugarai elől.És közbe rendet rakni körülöttem,de leginkább magamban.És van még mit takarítanom magamban,körülöttem,a világba.
Még mindig rengeteg a jó ember körülöttem,akihez fordulhatok.Próbálom nem eltaszítaní őket.És nem viselni mindenféle maszkot.Bár azért vennek még mindig olyan pillanatok,azért mostanában kevesebb,amikor csak azért is maszkot veszek,mert hiányoznak.És mivel tudom hova raktam le némelyiket,nem is kell sokat kutakodnom hogy megtaláljam némelyiket.
Egyesek viszont belátnak a maszk mögé.Mindig.Belém látnak,az állarcom se zavarja őket össze.Igaz,nekem se az a célom,hogy összezavarjam őket vagy bárkit.
És némelyik maszk tényleg én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése