Újra itt.És újra minden rendbe.Legalább is jó úton haladok.
Napsütés,szép idő.De tényleg.
Néha fáradtan,néha elveszve,illetve megvagyok.És mint mindig,most is hoztam egy verset,egy nagyon kedvess ismerősöm versét.Ő is azok közé tartozik,aki bíztatott,hogy hajrá,és csínáljam.
Pataki Csaba : Én mindig k*rva jól vagyok!
Hát ennyi volt.
Úgy tűnik most tényleg vége.
Visszagondolva nem hiszem, hogy
megérte,
Bár, amit mondtam azon változtatni nem
tudok.
Pár erőltetve túlzó gondolat, és még
egy dolog,
Hogy benned a tűz már nem lobog!
Ha már velem nem tudsz, légy nélkülem
boldog,
De tudnod kell, hogy így szívem
dobogni már nem fog!
Emlékeid tőrét egyre mélyebbre szúrom,
Fáj, de nem akarom, hogy múljon.
Lecsukom szemem, arcod látom, feledni
nem merek,
Sebeim feltépem, talán már élvezem, ha
miattad szenvedek.
Ölelni test nélkül, csókolni vággyal
szó nélkül,
Szemedbe nézni félelem nélkül,
gondolni rád remény nélkül….
Sorolhatnám mit megtenni, talán sosem
tudok.
De miattam ne aggódj!
Hisz tudod én mindig k*rva jól vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése