Élet,neurózis ...

Jól vagyok.Munkás napokkal,csavargással,haverok buli miegymás.Ami belefér.

De szakítok időt olvasásra,írásra is.És segítséget is kapok megint,ha valamit nem úgy írok ahogy kellene.És örülök neki.Annak is hogy megengedik,hogy az Ő saját verseiket megoszthassam a blogomon.Ez is egy hasonló.Egy kedves "ismeretlen" ismerőöm verse,és valahogy találó,amik benne vannak.

Az egy mindenkiért,mindenki egyért már valahogy kezd fakulni,de azért vagyunk hogy segítsünk másokon.És a kéz kezet mos is halványodni látszik.Azért nagyon sokan vannak/vagyunk,akik nem hagyjuk elveszni ezeket a dolgokat. Minden nap új esély a szépre és a jóra.Tenni,mindig csak tenni.Egymásért,magunkért,a világért. 

Na de lassan azért csak megyek én is tovább. Ágbogas fák közé ... 

Földes Olga : Neurózis
Ágbogas faágon üldögél az élet,
bámul ki fejéből, keresi a szépet.
"Tétova teve tántorog tova," 
tüzes trónuson ül az ego,
még most is ostoba...
Felteszek egy lemezt, addig maradok,
míg a hangszóróból dalocska zokog.
Hangtalanul, csendben nem lehet élni,
meghalni sem szabad úgy,
már nem bírok félni...
Árad a muzsika, én "letészem a lantot",
csörgősipkás ámokfutók tapossák a hantot.
Ágbogas faágon üldögél az élet,
behunyja a szemét, hirtelen sötét lett.
Tüzes trónon ül az ego, s bizony ő sem érti,
véleményét többé már, senki meg nem kérdi...
Hé! Ne sirass! Nevessél!
Bolond lyukból, bolond szél...
Tenyeremben kúszó vonal, 
ríva kegyelmet kér...