Még mindig nyár,még mindig kánikula,de viszont a mozgás meg kell.És mi marad megoldásnak?Séta késő este vagy kora hajnalban.Amikor már nincs meleg.Tömegek se vannak.Mindenki más alszik talán.És most erre van szükség.Menni az orrunk után.Valakivel.Mert beszélgetni is kell,kis titkokat felfedni,kérdezni amit úgy érezzük,még nem tudunk.És csendben hallgatni a választ.
Őszintén, minden érdekel.
És a Holdat nézni.Vagy csak a csillagos eget.Amikor messzire ellátni.
Éles
Attila : teliholdkor szeretlek
teliholdkor szeretlek
mikor messzire ellátni
mikor messzire ellátni
horizontnak támaszkodó fák
gömbölyűek mint puha párnák
megnyúlt árnyékunk két óriás
gólyalábas komédiás
egymást ölelve búzavirág ágyban
fekszünk fű simogat lágyan
selyempaplant ránk szél terít
tudjuk csillagok neveit
holdezüst borítja testünk
szeretünk harsányan nevetünk
piruló egű hűs hajnalon
holdunk lassan elandalog
veled búzavirág ágyban fekszem
gömbölyűek mint puha párnák
megnyúlt árnyékunk két óriás
gólyalábas komédiás
egymást ölelve búzavirág ágyban
fekszünk fű simogat lágyan
selyempaplant ránk szél terít
tudjuk csillagok neveit
holdezüst borítja testünk
szeretünk harsányan nevetünk
piruló egű hűs hajnalon
holdunk lassan elandalog
veled búzavirág ágyban fekszem
napkeltekor is szeretlek
mikor messzire ellátni
mikor messzire ellátni
Ui.:Készülnek a saját versek újból,nemsokára azok is itt lesznek,most egy kedves ismerősöm versét hoztam,mert ez illik ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése