2013. augusztus 10., szombat

Szomjasan,kánikulában ...

Sziasztok.
Még mindig nyár,igyekszem a vízközelbe lenni,sokat fürdeni,és ilyenkor elmaradnak a világmegváltó írások,gondolatok.De igyekszem jönni.Csak melegem van.Mint szerintem mindenki másnak.
Olykor bánatos balladák,olykor kicsatanó örörmök,most inkább az utolsó.Jól vagyok.
Fagyi,uszás,pihenés.És a nagy melegbe valamit inni kéne.Mert szomjas vagyok.

Kövári Gábor : Szomjad leszek
Leszek néked torkodban a tikkadás, 
mely édes álmodból hûen felébreszt 
amikor forró a nyári pirkadás,
leszek nektár,mely üdít,feléleszt.
Leszek néked torkodban a kiszáradás 
amikor hibátlan testedet edzed 
tettel,türelemmel.Elhamarkodás 
nélkül tetõzõ vágyaimat pedzed.
Leszek mámorulat a fejedben, 
melyet édeni mézes-vörös okoz, 
felszabadultság lesz a szép szívedben, 
bazsalygást,zsongást és kéjelgést fokoz.
Nélküled a halálba,szomjan veszek.
Engedj,s én örökre a szomjad leszek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése