Tisza - Duna

Üdv mindenkinek. Újra itt.
Pontosan nem tudom megmondani, mikor és hol és melyik könyvbe olvastam, vagy esetleg valahol máshol, lényeg az egészbe annyi, hogy a lakóhelyén mindenkinek van egy kedvenc helye ahova elmegy ha egyedül akar lenni a gondolataival, vagy csak egy kis egyedüllétre vágyik. Ahol nem zavarják meg.
Nekem ez a Tisza part. Közel lenni a folyóhoz, és csak nézni ahogy szép lassan folydogál a medrébe. A hullámokat, a túlsó partot, ahogy a szél végigfut rajta.
Beleülök egy csónakba,és mint a Magna Cum Laude is énekli egy számába:
Na jól van, elengedem magam,
Hogy a Tisza tisztára mossa agyam.
És most mégis egy Dunás verset hoztam, egy ismeretlen ismerősöm versét. Végül is a folyó iránti szeretet benne van, és hasonló érzések vannak bennem is néha.

Molnár Annamari : Szerelmem, a Duna
Messze úszik bánatom, ha téged nézlek,
Csak te vagy, ki megnyugtatja háborgó lelkemet.
Könnyeim melletted felszáradnak,
S hűs habodban, tova szállnak.

Mily békés, és mily nyugodt,
Mellette bánatom is elúszott.
Csodálva nézem, ahogy morajlik,
S ahogy egy hajó, rajta elúszik.

Tudom, a barátom vagy.
Nem vagy kicsi, sem nagy.
De én szeretlek, drága Duna,
Háborgó lelkem, megnyugtatója.

Csak nézlek, s szívemben lángra gyúl a tisztelet,
Te ragadod ki szívemből a félelmet.
Ha könny folyik arcomon, illatod átölel,
S minden kérdésemre, morajlásod felel.

Békés természet.
Az emberek mégis szennyeznek.
Mért engeded, hogy bántsanak?
Mikor jól tudom, te erősebb vagy.

Haragod egy perc alatt elnyelhetné őket,
Te mégsem teszed.
Csak folydogálsz csendesen,
S melletted elmúlik a félelem.

Szívemben egyre jobban lángol a szeretet,
Igen, te vagy az, kit szeretek.
Hallom, hogy hívsz, s én rohanok,
Habodban, veled egyé olvadok.

Hideg karod, gyengéden ölel,
Testem magaddal, messzire vidd el.
A te karjaidban halok meg, boldog szerelem,
Drága Duna, ez a mi titkunk legyen.