Félúton

Üdv.

Aki keres talál, ehhez hasonló verseket.

Van benne egy sor ami nagyon megfogott, talán ezért hoztam el. Illetve több dolog, számtalan érzés van bennem ezek a sorok után. 

Úgy élni, hogy né legyünk útba másoknak, emberül. Megoldható dolog. És nem is nehéz. Csak remélni tudjuk, hogy amíg valahonnan eljutunk a bárhova, a helyes úton járunk. De ez csak az út végén derül ki. Csomagnak meg semmink nincs áltakában a szívünkön kívül. Félelmek meg mindig is lesznek bennünk. De el lehet halgatattni a hangjait. 

Majd leszek ... 

Sárhelyi Erika - Félúton
Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg „valahonnan” „bárhova” jutok,
valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül.