101

Üdv.

Valamikor réges régen úgy indultam, hogy amit én másképp látok, gondolok, mostanra meg egy online napló lettem szinte. A napi gondolatok megvannak, találok hozzá mindig valami odaillőt. Nem, most nem arról van szó hogy abba akarom hagyni, de a saját versek lassan kifogynak. Lesz majd új, most meg képeket keresek párhoz. Ami még nem kapott. Még maradok, illetve valahogy majd haladok ... Itt leszek valahol, a sorok közt.
Nincs tavaszi fáradtság ősszel, de hát a medve is ősz végén vonul el aludni. Tavasszal meg frissen, erőssen ébred.


Érdekes, erre se annyira emlékszem mikor írhattam. Mostantól majd igyekszem dátumozni, ha odajutok. És nem felejtem el. Még mindig harcolok a címekkel. Ez van.
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-

Zöld rét közepén valami  hófehér,

Nem látni mi lehet, tán égi tünemény?

Vagy fel-fel bukkanó  délibáb talán?

Nem, hanem egy nagyon  boldog lány.

Kinek haját kócosra fújja a szél,

De nem érdekli, mosolyog, hisz él.

Röpke mosolyt csal az én arcomra is,

Szaladok hát felé, de eltűnik mégis.

Lehet csak álmodtam, ott a nagy semmi közepén,

Ahol elvesztem fantáziám végtelen kerekén.

Felnézek az égre, vihar közeleg lassan,

Az Ő mosolyával intek búcsút a mai napnak.