Üdv újra.
Akartam valamit hozni, ami saját, de egyenlőre nem megy semmi, kerülget a megfázás, be vagyok bújva a pokróc alá, onnan lesek ki néha a nagyvilágba.
Látom, hogy még mindig sietünk. Ahogy fúj a szél, leveleket visz magával, letépi a fejekről a sapkát. A szél is siet. Az idő is. Minden rohan és változik. Talán az árnyékunk nem. Velünk siet kézenfogva. De ebbe a borús időben azt is ritkábban látjuk.
Megyek tovább teázni,meg szedegetem a magam kis vitaminjait. Majd még jelentkezek ...
VAGYOK MINT MINDENKI, A MONDAT VÉGI HÁROM PONT
Sárhelyi
Erika : Árnyék létem
Olyan vagyok ma, mint a szél,
szaladni vágyom szüntelen.
Könnyű testtel, láthatatlan,
csak futnék át az életen.
Nézném fentről nemtörődöm',
a létfolyam mint kavarog.
Nem zavarna semmit bánat,
csak lennék, mint az angyalok.
S mi vagyok? Csak halk lélegzet,
mondat végén a három pont.
Semmi vagyok, mégis látszom,
mint szép ruhán egy konok folt.
Semmi vagyok, szürke árnyék,
falhoz lapulva, csöndesen,
Szárnyam sincs, így nem repülök,
csak a szél sodorja életem.
Olyan vagyok ma, mint a szél,
szaladni vágyom szüntelen.
Könnyű testtel, láthatatlan,
csak futnék át az életen.
Nézném fentről nemtörődöm',
a létfolyam mint kavarog.
Nem zavarna semmit bánat,
csak lennék, mint az angyalok.
S mi vagyok? Csak halk lélegzet,
mondat végén a három pont.
Semmi vagyok, mégis látszom,
mint szép ruhán egy konok folt.
Semmi vagyok, szürke árnyék,
falhoz lapulva, csöndesen,
Szárnyam sincs, így nem repülök,
csak a szél sodorja életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése