Mert

Üdv.

A vadászat nem megy, az olvasás meg igen.

Nap mint nap jelntkezni lehet avval, hogy új kedvenc versem van. De nem. Csak találok valamit benne, ami megragad, ami végett újra és újra elolvasom. És holnap ismét. Mert kint hideg van. Jobb bent a szobába. És talán megint találok valamit, amit ide hozhatok. És egyszer saját verseim is lesznek újra. 

De addig is majd még benézek néha. 

Most csak ennyi, mert ....

Jean Claude Ibert : Mert
Mert hitt a virágokban,
a földben, az égben, a tengerben,
a fájdalomban, a régi szerelemben,
mert az életben tévedezett,
mert egyszerű volt és mohó,
és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett,
mert ártatlan volt, édes, tökéletes,
mert feláldozta magát a mágusoknak,
mert nem tudta bűnét,
se erényét, se éhségét, se bátorságát,
mert csúnyának látta magát,
és imádkozott a katedrálisokban,
mert a holdra figyelt,
az éjszakára a nyári mezőn,
eszeveszett örömmel nézte a tüzet,
mert boldog volt nagyon,
mert lelke nyugalmas parcellákra
szabta az időt,
mert idegen volt itten,
mert hitt a csodákban,
az igazság szörnyetege egy napon
hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte,
hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát,
mert szép volt,
mert elege volt
abból a világból, ahol az emberek
nem tudnak emberi nyelven szólni már.
(Pór Judit fordítása)