Újra zene ... És új vers

„Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk.”
Kodály Zoltán

Minden perc zene, csak figyelni kell, meghallani a dallamát mindennek. A lehulló levél is ad hangot, lehet gyengébbet, és ezért nem vesszük észre. Álljunk meg a sietős napokba pár pillanatra, és meghalljuk. Akár otthon vagyunk, akár a természetbe vagy a munkahelyen. Mert zene nélkül mi lenne velünk?!

ZENE NÉLKÜL

Zene nélkül próbáltam elképzelni a világot,

Gondolhatod, mennyire megijedtem akkor.

Zene nélkül kiürülnek a parkok és terek,

Zene nélkül nem ugyanazok az emberek.

Zene nélkül más lenne az élet,

Zene nélkül én is jobban félek.

Mert a hangok sorát ha értem,

Lelkemben a dal sose ér véget.

Zene nélkül el se tudnám képzelni a világot.

Zene nélkül meg már mindegy kinek játszom.