Vagyok újra.
De amíg szépen süt a nap,igyekszem ki a levegőre. Szép őszi napsütés, séta a terv. Majd még leszek.
És egy saját vers újra.
Most egyenlőre ennyi.
A harc asszonya
Élt egyszer egy háborúban edzett asszony,
Kinek ereiben a harc tüze parázslott.
Tekintete sűrűn tüzes villámokat hányt,
A csatákban is mindig az élen járt.
A másik énje viszont a békére szomjazott,
Hiszen szeme túl sok szenvedést látott.
Nyugalomra,csendes esti órákra vágyott,
De nem beszélt erről,mélyen hallgatott.
Kevesen értették volna ami benne zajlik,
Hogy lelkében a két Én igen sokat csatázik.
Most hova merre? Döntenie kell hamar,
Lassan indul a had,felhangzik a csatadal.
Elindult hát vigyázva nagy csatákat vívni,
Ahol az otthona,oda éppen visszatérni.
Önmagára vigyázni,kicsit világot váltani,
Ahol minden szép,és lehet szépen élni.
( Mert akinek a
szívében
a remény nem halt még meg,
Minden nap egy harc,
amit magunkért vívunk meg. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése