Némi csend újra

Szasztok. 
Csendek voltak, lesznek is. 

Hozzátartozik a napjaimhoz. 

Ami el is kisér az utamon.
Csend, ami most bennem honol ...

Nincs kiabálás, inkább halkulok.
Lassan csendesre átalakulok.

Mostanság sokat vagyok egyedül magammal kettesbe. A hidegek is az oka, meg a kis dolgok, amik bennem vannak, és hátha meghallom a hangot a "fejembe" a csendbe, hogy hova merre ... Vagy valami ...
Pedig néha meg jobban vonz az, amikor nem csend vesz körül. Hanem zaj és miegymás ...  

Most pedig angolosan lelépek csendbe. Pszt. Majd leszek. Addig még halkulok.

Börzsönyi Erika : Csendem
Néha, amikor egyedül vagyok,
oly nagy a csend körülöttem,
befelé figyelek, s meghallom
végre saját, belső csendem.
Már nem félelmes, otthonos
lett, jóba vagyok a csenddel.
Beszélgetek magammal ebben
a jó, meghitt csendben, hol ketten
vagyunk csupán: én, meg a testem.


Ui : Kiabálás meg majd lesz ... 
Ennyit akartam csak áthozni a másik (Csendvagyok) oldalamról ... Illetve majd egyszer lesz még egy fejezet onnan, most még egyenlőre a fiókba tettem ... Porfogó is kell ...