Fent és lent ... Avagy szójáték újra

Üdv.

Igéret szép szó Erre a feladtra indult el a kezem utoljára. Egy hónapja vagy több. Most már szerintem tutira több. Lesz még új vers is nemsokára, majd átmegy rajtam minden, most újra levert a lábamról valami nyavaja. Egészségesen majd jön a szárnyalás is. Ha meg elmarad, van mág egy pár szép vers amit el tudok hoznui addig is nektek. 

Egyenlőre ennyi, jövök még ...

Lent és fent

Voltam már nagyon lent,

Hol nem nyílott kék nefelejcs.

Méltóságom megingott,

Emberségem elhagyott.

Önhipnózison kívül.

Életvitaminok nélkül.

Ám talpra állított az alázat,

Elindultam, vitt újra a lábam.

A távolban fénykapuk állnak,

Azontúl meg új dolgok várnak.

Ismeretlen erők, pompás kerubok,

A Megváltó előtt térdre borulók.

Adjatok erőt, és jó leszek,

Önmagam újra, természetes.

Ki színes virágokat fest.

Bár marad a néha fent és lent,

Mindenki „hintázik” szüntelen.

(Önhipnózis, kék nefelejts, kerub, virágfestés, megváltó, fénykapu ...)