2014. február 27., csütörtök

Csak egy vers ...

Üdv.
Még mindig vonz a hol volt, hol nem volt varázsa. Valami mesés dolog, ami csupa örömöt rejt ... És eszembe jut a régi vicc, hogy Hol nem volt 220 Volt? 

A vers vége sajnos nem mesébe illő, de nem akartam kivágni, vagy nem beletenni, csak mert nem csupaöröm az utolsó két sor.

Nekem még mindig nem megy az írás, én meg nem eröltetem. Néha azért próbálkozok, de általában az van, hogy inkább olvasatlan törlöm, azaz elolvasás után. Eröltetett sorok. Nem mind én vagyok. 

Pilinszky János: Fabula
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, mit meglátott.

Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése