Vigyázva

Szép napot. Még vagyok. És megvagyok, ha kérditek jól is. 

Valami van bennem,amit pontosan nem tudok leírni most. Csak ülök csendbe. A versek a fejembe nem igazán akarnak előjönni,hiába csábítgatom őket. Lehet fel kellene előbb valahova mondani,mert két perc múlva másfele járok már gondolatba. egy kicsit a múltba, és próbálok előre is nézni.

A szürke hétköznapok egyhangúsága néha rosszul hat rám. Talán ezért maradok kis szobám rejtekébe,mert itt biztonságba érzem magam. És találok valamit, ami jobb kedvre derít. Viszont hiányoznak az emberek is.Néha.

De ha lehunyom a szemem,egy olyan világba kerülök,ahol jó. De nyitott szemmel mégis jobb megindulni. Nem akadok bele semmibe. Vigyázok magamra. 

A mai vershez nem fűzök hozzá semmit,csak annyit, hogy találtam,és most ez tükrözi a hangulatom leginkább.

Radnóti Miklós: Az illatod bolondja
Az illatod bolondja voltam,
úgy hajtottam hozzád a fejem,
mint télen illatos, idegen
párás virágokhoz, amelyek
japán vázában remegnek egy
alkonyuló szobának asztalán
és az illatuk a nyárról mesél.
Oly vigyázva, halkan csókoltam
meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon
és sokáig megmaradjon nekem,
de hiába, az illatod elszállt
és én egy régi parfőmnek fájó
emlékét hegedülöm el most
emlékezőn a papiroson.