2013. szeptember 30., hétfő

Ipiapacs

„A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá:
- Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz?
- Rejtőzz el az emberi szívben - válaszolt a Mester. - Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.”




Bújócska szemtől  szembe. Vagy rejtőzködés mindenki elől .Állandósul a játék, van energia. Néha van értelem a lehetetlenbe is. Ne kérdezz, hagyj játszani, annyira jó.
És amikor megtalálnak kicsiny rejtekembe,én leszek a fogó? Vagy maradjak állandóan az aki csak bújni akar? A világ és mindenki elől? Ha akarnak,úgy is megtalálnak a dolgok, mint az emberek is. De a játék öröme az kell ...
Akár bújócskázunk,akár labdázunk. De legbelül talán bevallom,hintázni szeretnék. Oda bújok,majd el,mert ott legalább tudom jobban alakítani,mikor vagyok fenn,és mikor lent. A mozgásra meg igény is van.
De addig is ipiapacs,én vagyok az aki még bújni akar.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése