2013. szeptember 16., hétfő

Szünet vége ...

Szép napot.

Nem voltam ismét jó ideje erre. Nincs kifogás, zajlik az élet, én meg próbálom tartani a lépést a változásokkal. 

És ha nem is mindig megy, azért az igyekezet megvan bennem. A világ állandóan változik, Mi is, és igen, ez is a természet rendje. És jó dolog a változás, hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Az meg csak rajtunk áll, mit hozunk ki belőle. Ha a rossz irányba, akkor fordítani kell rajta. Hiszen mint már említettem, örökké nem eshet. És egy kiadós eső után gyönyörű dolog tud lenni a tündöklő szivárvány.

A mai versem a multkori gondolataim eggyikét tükrözi, most nincs kedvem visszakeresni, amikor gondolkoztam rajta, hogy abbahagyom. Pár átgondolt nap után végül is rájöttem, maradok. A szünet meg csak szünet volt.

Reményik Sándor : Szünet
Csak zengedezett halkan a tücsök. 
Egyszer elhallgatott.
Úgy éreztem: a hideg holdvilágban 
Egy pillanatra minden megfagyott. 
Elállott a mindenség szívverése
A kis éjféli dalnok szünetén.

Vajjon érez ilyesmit valaki, 
Ha elhallgatok én?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése