Csokonai Vitéz Mihály Vajda Júliával való megismerkedése után számos versében szólt a lányhoz. Lilla néven szólította. Nem sokat olvastam tőle, de A reményhez tetszik legjobban. Valahogy a versek megfognak, magukhoz láncolnak kisiskolás korom óta.
Sajnos sokat nem tanulunk, vagy csak én nem emlékszem(és ebben az esetben elnézést mindenkitől, kiváltképp volt tanárnőimtől), azokról akiknek ezek szólnak. Idővel mi magunk kutatunk olykor utána.
Csokonai vitéz Mihály: A reményhez(részletek)
Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!...
…Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál…
…Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése