2019. február 22., péntek

Múzsa 3


Azokban az években Vörösmarty Mihály szerelmi líráját egy Laura nevű hölgy ihlette.
Iskolában a Csongor és Tünde volt a kötelező, aki pedig más irodalmat részesít előnyben, marad A merengőhöz, szerintem sokan ismerjük. Nekem az a nagy kedvencem tőle.
"Hová merűlt el szép szemed világa?                                         
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?."

Ismerkedek most pár versével, ez valamiért megfogott:
„ A sok leány között
Egy kettő ha van is,
Hazudtatok nekem,
Hogy a lány mind hamis.” KI A HAMIS?

És ha nem figyelek oda, lemarad a Szózat(ami kevésbé szerelmes, de igencsak ismerős), hogy : 
"Hazádnak rendületlenûl
Légy híve, oh magyar,
Bölcsõd az 's majdan sírod is,
Melly ápol 's eltakar.

A' nagy világon e' kivûl
Nincsen számodra hely,
Áldjon vagy verjen sors' keze,
Itt élned, élned' halnod kell." (Részlet)


Fanni, Lilla, Laura.
Biztos sokan vannak még akiknek a legszebb szerelmi vallomások szólnak.
Bár lehet „délibáboknak” is írni.
Nekem is volt, van múzsám, csak titokban írok neki. Csak a fiókom tudja néha kinek szól a vers, mert sehova sem rakom úgy ki, hogy most neki írtam volna.
Majd egyszer talán igen.
Addig is ballra el, és megyek és olvasok, keresek valamit tovább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése