EL is jöttem újra.
Február 15. Gyönyörű szép pénteki nap volt idén.
És ha már verselgetek néha, tehát elméletileg nekem is van múzsám, akkor
itt egy pillanatra meg is állok, hogy felidézzem a legnagyobbakat. Mert ezen a
napon sokan haltak meg közülük. Lett téma , amiről megpróbálok pár szóban( a
saját szememmel és fülemmel, és amiket olvastam) megemlékezni, irní róluk.
·
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni – Radnóti a kedvencem, ezt lehet tudják
is páran, sok versét olvastam, az egyik kedvencem tőle a Nem tudhatom. De az Erőltetett menet is nagy kedvenc,
vagy a Két karodban, és lehetne sorolni vég nélkül. De most mégis valami mást
hoztam, amiből talán kicsit színesebben is magunk elő tudjuk képzelni Őt. És
hozok képet is, mert „Fanni várna szőkén a rőt
sövény előtt”, és a szeme kék volt.
Radnóti Miklós : Október, délután(részlet)
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos eső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szalagot, úgy köti ránk a novembert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése