Lassan de biztosan beköszönt a nyár.Előkerülnek a napszemüvegek,rövidnadrágok,indul a strandolás,lubickolás ott ahol épp vagyunk,ha épp fürdőzös hangulatunk van.És a lényeg ismét,hogy haverok,buli ...
Hibát hibára halmozva,gyakrabban nézve a tükörbe,mégse érzem magam hazugnak,csak mert megtanultam beszélni.És néha a komoly pillanataim is előtörnek,de hiába.Attól még jobb lenne többet hallgatnom,mert az őszinteséggel csak elriasztok embereket,akik végett kénytelen vagyok szünetet tartani találkozás szinten,és minden ami még ebbe belefér.Nem keresni egyeseket,mert a kettesek mindig is többen lesznek,és azok közül találok olyat is aki azért kedvel,aki vagyok.
És egy üzenet,ami már szinte közhelyes,de most ezt dúdolom:
,,Vannak olyan pillanatok
az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd
kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.’’
Ui.: Lehet a "Világ"-omba is szünetet kellene tartanom ... Kiderül majd merre ... De még leszek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése