2013. június 14., péntek

Csend ... megint ...

Igen,csend.És annyiszor gondolok rád,szinte hallani vélem a lépteid,és hogy valahol vársz.Érzem.
Annyi minden van bennem amit szeretnék elmondani neked,és nincs megfelelő hly és jó idő sem,és amikor találkozunk bármikor még mindig elbeszélünk csak egymás mellett.És a még mindig nem figyeled a szemem.Mert ha egy férfi szerelmes,akkor egyesek szerint leginkább a szemein látszik.Meg néha máson is,de a szem a lélek tükre,és ha azok mosolyognak valaki jelenlétébe,akkor az a személy igenis fontos neki.De egyszerűbb lezárni a dolgokat avval hogy maradjunk inkább barátok,és a szemed nézése helyett könyebb lesz ha átnézünk egymáson.És a maradjunk barátok örökös közhely.Hamár nincs saját mondanivalónk.
Akkor halgassunk,és üljünk némán.

Jöjjön egy vers,ami talán épp erről a érzésről szól,az utolsó versszak.

Váci Mihály: Nélküled
Elmúlnak így az estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
- a szemem ki sem nyitom.

Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver;
le - lehullok, de sóhajom
utánad -- felemel.

Olyan csend van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése