Valami véget ért ...

Valami véget ért ... Illetve nem is,merthogy el se kezdődött igazán,és ha már az első lépést se tesszük meg akkor hogy is van ez?
Nem összezavarásként,de én se értem,talán még mindig kicsi vagyok bizonyos dolgokhoz.
Valakinek szól,mert minden elköszönést valami tett vagy meg nem tett dolog indít el.És a meg nem tett lépésekért,a ki nem mondott szavakért,könnyebb rímekbe fonva ... A név meg bennem él tovább ... És marad a bucsú és az integetés.

SZERINTEM VÉGE
(Annyira hiányzol,és mégse mondhatom el,
A szemedbe veszve tévednék mindig el.
Illetve mégis ...)

Te azt mondod korkülömbség,nincs mese.
Én pedig azt, hogy a bátraké a szerencse.

De nagy erőltetésnek nyögés a vége,
nagy viszlátot mondok,és el húzok délre.

A szürke mindennapok csak eltelnek lassan,
Érzem illatát egy új és gyönyörű tavasznak.

Még néha rádnézek,rendbe van e minden,
Dalokat írok a hangodra,de csak csendben.

Egy nap új arcra lelek,akkor másnak írok,
De ha bajban leszel,szólj,segítek ha bírok.

Te meg csak menj és táncolj és nevess,
Találd meg azt,kit tiszta szívből szeretsz.

Szeressen téged is viszont az élet,
Őszintén,csak ezt kívánom Néked.