Őszintének lenni vagy sem

Őszintének lenni néha veszélyes, mert többet veszthetünk vele mint nyerünk, vagy csak épp mindig én tudok ebbe a cipőbe járni,hogy rosszkor és rossz helyen és nem a megfelelő embernek ... Már néha én se értem.Vagy kicsi vagyok hozzá. Ragaszkodok a kicsi elképzeléseimhez,és teszek is érte,és elmondom őszintén,hogy hány az óra,és mégse hány,mert jobban van,csak menjek el,messzire ... Mert mindenkinek jobb ez így.

Akkor inkább hazudok ... Jól vagyok :) 

Szép kék az ég,nevetnek a bárányfelhők,nem érdekelsz ... Evvel se lettem jobban. 

Marad az integetés,elköszönés,majd találkozunk.Majd kereslek.Majd minden jó lesz.Erősek vagyunk,mindent le tudunk győzni.Ha úgy alakul magunkat is,ami viszont a legnehezebb harc.És ez tart legtovább.

Ismét egy régi versem hoztam ide,mert van benne pár szó arról,ami most foglalkoztat.De most mennem kell,gyakorolni az integetést.

Elmúlik minden?

Minden ami elmúlik, az már csak Volt, ami életet kap
Elmúlik, mert el kell, hogy múljon, bármennyire is mar.
Visszaidézni jó volna, ha csak egy röpke percre is,
De nem döntesz, tehetsz és próbálhatsz bármit is.

Egyedül a Szeretet örök, és talán a barátság és a végtelen,
Bevallani nem lehet, nem engedik, csak kiabálni csendben,
És belül éget el minden ki nem mondott szó és gondolat,
Hogy nem bírom sokáig egyedül elviselni magam.

Minden egyes nőben téged kereslek, ki barát és társ lehetne,
És visszasírom a múltat, mikor gyerek fejjel korán szerettelek.
Vagy ha nem is, de próbáltam és megijedtem és féltem,
Korai volt minden, túl korai, és hamarabb lett vége.

Sokszor gondolok a múltra, jól tudom, nem szabad,
Mert ki túl gyakran néz hátra, az előre nem halad.
Minden ami elmúlik, az már csak Volt, ami életet kap
Elhal mint minden, minek még oly sok értelme volna .

Tétován ugrálok jobbra balra, előre és hátra, hogy lássak,
Értsek, halljak dolgokat, mielőtt újra eljönne a másnap.
De a titkot nem értem, miért múlik el, minden ami szép és jó,
A változás bennünk van, tudom, és ez az mi fel nem fogható.

De a változásban is benne van egy új és újabb esély a jóra,
Hisz minden egyes álmom remélem, válhat még valóra.
Ha kell harcolok, elbukok, feladom, de mindig újra kezdem,
A jó utat előbb-utóbb megtalálom, ha messzire is kell mennem.