Csend vagyok,vagy még az se

Új napok,minden új,és kzbe a sok újdonság varázsa közt is megtalál a monoton,mindennapi.Próbálkozok csapkodni repülés közbe,de a gravitáció nagy úr. Akkor inkább majd legközelebb tanulok meg repülni.

Vagy mást próbálok keresni,csinálni,ami megy.És lehet egyszer,ha nagyon összeszedem magam,megpróbálom újra a repülést.

Van egy dal,amióta meghallottam,elég gyakran jár az eszembe,kölcsön is vettem pár sorát,illetve egyet.Egyébként csak ajánlani merem mindenkinek a zenekart.Ők a Punnany Massif,daluk címe pedig Csönded vagyok.Az utolsó sor tőlük van.Remélem nincs harag.

Csended se vagyok …

Most elmondom mim is vagy,lennél nekem,

Színpompás szivárvány,több ezernyi kis titok,

Friss vizű patak,mi életet mentő szomjat olt.

Lennél a harmat a hajnalos virágzó réteken.

Reggeli ébredés és derűs mosoly arcomon,

Vihar után a megnyugvás és a szivárvány,

Kicsiny lelkembe csupa öröm és boldogság,

Pár fura dallam,de fülbemászóan aranyos.

De csönd lettem,mert elmentem,

„Mi más is lehetnék, csak csönd neked.”

Fel a fejjel ... Tőlem ne félj

Új hét,új remények ... Mert valamiben hinni kell.

Nem föladni,mindig előre nézni,emelt fővel mosolyogni mindenkire.Mert megszokták az emberek tőlem,hogy vidám vagyok.Igen.Amíg bírom,és igyekszem nem magamba tartani azt ami bánt,valahogy kiadni,mert akkor jobb lesz.Igen,jobb egy kicsit.Holnapra még egy kicsit jobb lesz,és ahogy telnek a napok,jobbnál jobban,csak aztán megint menni kell.És mosolyogni,akkor is ha fáj.Hogy ne lásson át a fátylon a kiváncsi tömeg.Kicsit prózai,de van benne valami.

Régebbi verseim hozom,mert most homokszem akadt a gépezetbe.Illetve mégse,csak most a régebbiek sokkal jobban visszaadják a hangulatom.

Tőlem ne félj

Fúj a szél, hajamba markol csöndesen,

Nem zavar a hangtalan világ zaja végre.

Kihalt minden, körbe-körbe fura neszek.

Sehol semmi, csak bárányfelhők az égen.

Szinte túl szép, hogy mindez igaz legyen.

Szelíd viharok, áttetsző látomások,

Olykor szűnni nem akaró félelem.

Feszülten figyelek, de kitartóan várok.

Talán lépek most vagy várom a végzetem..

Fúj a szél, hagyom hogy vigye a hangom,

Megáll majd valahol, talán meghallod.

Bár nem tudni hova, lehet a cél előtt meghal.

Figyeld hát a hangom, ha arra jár feléd,

Bármi is vesz körül, megvédelek én.

Szólj bátran, és a hangomtól ne félj ….

Őszintének lenni vagy sem

Őszintének lenni néha veszélyes, mert többet veszthetünk vele mint nyerünk, vagy csak épp mindig én tudok ebbe a cipőbe járni,hogy rosszkor és rossz helyen és nem a megfelelő embernek ... Már néha én se értem.Vagy kicsi vagyok hozzá. Ragaszkodok a kicsi elképzeléseimhez,és teszek is érte,és elmondom őszintén,hogy hány az óra,és mégse hány,mert jobban van,csak menjek el,messzire ... Mert mindenkinek jobb ez így.

Akkor inkább hazudok ... Jól vagyok :) 

Szép kék az ég,nevetnek a bárányfelhők,nem érdekelsz ... Evvel se lettem jobban. 

Marad az integetés,elköszönés,majd találkozunk.Majd kereslek.Majd minden jó lesz.Erősek vagyunk,mindent le tudunk győzni.Ha úgy alakul magunkat is,ami viszont a legnehezebb harc.És ez tart legtovább.

Ismét egy régi versem hoztam ide,mert van benne pár szó arról,ami most foglalkoztat.De most mennem kell,gyakorolni az integetést.

Elmúlik minden?

Minden ami elmúlik, az már csak Volt, ami életet kap
Elmúlik, mert el kell, hogy múljon, bármennyire is mar.
Visszaidézni jó volna, ha csak egy röpke percre is,
De nem döntesz, tehetsz és próbálhatsz bármit is.

Egyedül a Szeretet örök, és talán a barátság és a végtelen,
Bevallani nem lehet, nem engedik, csak kiabálni csendben,
És belül éget el minden ki nem mondott szó és gondolat,
Hogy nem bírom sokáig egyedül elviselni magam.

Minden egyes nőben téged kereslek, ki barát és társ lehetne,
És visszasírom a múltat, mikor gyerek fejjel korán szerettelek.
Vagy ha nem is, de próbáltam és megijedtem és féltem,
Korai volt minden, túl korai, és hamarabb lett vége.

Sokszor gondolok a múltra, jól tudom, nem szabad,
Mert ki túl gyakran néz hátra, az előre nem halad.
Minden ami elmúlik, az már csak Volt, ami életet kap
Elhal mint minden, minek még oly sok értelme volna .

Tétován ugrálok jobbra balra, előre és hátra, hogy lássak,
Értsek, halljak dolgokat, mielőtt újra eljönne a másnap.
De a titkot nem értem, miért múlik el, minden ami szép és jó,
A változás bennünk van, tudom, és ez az mi fel nem fogható.

De a változásban is benne van egy új és újabb esély a jóra,
Hisz minden egyes álmom remélem, válhat még valóra.
Ha kell harcolok, elbukok, feladom, de mindig újra kezdem,
A jó utat előbb-utóbb megtalálom, ha messzire is kell mennem. 

Vers képpel meg még valami

Ennek a napnak is vége,sőt nemcsak a napnak ... 

Kicsit erőtlen lettem,de próbálom mindennek a jó oldalát nézni,csak nem mindig látom.Lehet ez a baj velem,hogy néha ébren is álmodok.És túl gyorsan beleélem magam dolgokba.És elég gyorsan látok fekete-fehér dolgokat.Pedig mennyivel könnyebb lenne ha minden lépést tudnék,amerre mennem kéne,hogy egy kavics se kerüljön az utamba véletlen se amibe megbotolhatok.Esteleg elesek,és megsebzem magam.

Nem,a világ nem ilyen,mindig van egy új lecke,amit meg kell tanulni,vagy ha nem tanuljuk meg akkor pótvizsgáztat az élet.Újra és újra.És előbb-utóbb megtanuljuk a feladványt.

Vissza a pozitív gondolkozáshoz,minden szép és jó lesz,csupaörömboldogság.

Egy vers képpel mára is,régebbi vers,idi illik.

Napi bölcseletnek meg NE MÁSSZÁL FÁRA HA NEM TUDSZ ÚSZNI,MERT ELÜT A VILLAMOS  :)

A vers címe lemaradt a képről,Vallomásféleség ... Sose voltam kreatív a címekkel ... Ez van

Valami véget ért ...

Valami véget ért ... Illetve nem is,merthogy el se kezdődött igazán,és ha már az első lépést se tesszük meg akkor hogy is van ez?
Nem összezavarásként,de én se értem,talán még mindig kicsi vagyok bizonyos dolgokhoz.
Valakinek szól,mert minden elköszönést valami tett vagy meg nem tett dolog indít el.És a meg nem tett lépésekért,a ki nem mondott szavakért,könnyebb rímekbe fonva ... A név meg bennem él tovább ... És marad a bucsú és az integetés.

SZERINTEM VÉGE
(Annyira hiányzol,és mégse mondhatom el,
A szemedbe veszve tévednék mindig el.
Illetve mégis ...)

Te azt mondod korkülömbség,nincs mese.
Én pedig azt, hogy a bátraké a szerencse.

De nagy erőltetésnek nyögés a vége,
nagy viszlátot mondok,és el húzok délre.

A szürke mindennapok csak eltelnek lassan,
Érzem illatát egy új és gyönyörű tavasznak.

Még néha rádnézek,rendbe van e minden,
Dalokat írok a hangodra,de csak csendben.

Egy nap új arcra lelek,akkor másnak írok,
De ha bajban leszel,szólj,segítek ha bírok.

Te meg csak menj és táncolj és nevess,
Találd meg azt,kit tiszta szívből szeretsz.

Szeressen téged is viszont az élet,
Őszintén,csak ezt kívánom Néked.

Reménytelen szerelem 1.0

"A reménytelen szerelem sokkal költőibb, költői feldolgozásra sokkal alkalmasabb, mint a boldog szerelem. A költőt is sokkal jobban ihleti: mert az ihlet legfőbb táplálója a vágy, és az ember nem az után vágyódik, aki mellette van, hanem az után, aki messze, elérhetetlenül messze van." Szerb Antal

Végül is ezért vannak tipikusan szomorúbb oldalak,és a legszebb szerelmes versek is mind a be nem teljesedett szerelem szülötte.

Ha összejön,már nem lesz kinek írni,mert boldog pillanatiba az ember kevésbé ül gép elé,vagy írogat kis cetlikre rímeket.A téma nincs lefutva.Még van bennem erő,és véleményem is mindenről.

Mai napi bölcselet,miközben beszélgettem valakivel,akkor jött e gondolat : HA NEM TUDSZ/AKARSZ ESÉLYT ADNI,NE TARTS KÉTSÉGEK KÖZT ... FOLYT KÖV.

Őrzöm az álmaid

Éj fekete hajad
Ég a hófehér párnán,
Most nem kell félned,
Itt vagyok,vigyázok Rád.
Pihenj nyugodtan,nincs baj,
Amíg meg nem jön a hajnal!
Töröld ki a fejedből ami bánt,
Itt vagyok,vigyázod Rád.

Szállj messzire az álmok szárnyán,
Azután váltsd valóra mit álmodtál.
Nincs baj,most melletted vagyok.

Nézem,ahogy nyugodtan alszol,                  
És a fekete hajad a párnán ragyog.
Melletted vagyok,segítek ha akarod.
(Ha hagyod)

Gondolatok és miegymás ... :)

Rohan az idő,írni meg csak kell néha,legalább is a magam szórakztatására,bár lehet vannak még akik olvassák eme sorokat.Végül is magamnak,hobbi szinten kezdtem el írni,de azért jó lenne pár kritikát is kapni.És akkor nemcsak a kedvenc közösségi portálon megjelnő csoportok olvasnának.Azaz kapnák erre is valami kis bíztató szavakat.
És külön köszönet azoknak akik véletlen erre járnak.

Ismét találtam valakit akinek írhatok,titokban.A jelenkori múzsa menni készül,én meg engedem.Más arcokra és szemekre fogok ezentúl figyelni.A világot még mindig másképp látom,olyan amilyen,de nem dobálózok nagy szavakkal többet.Megbántani meg pláne nem akarunk névtelenül se senkit.Névvel se.

Na jó,mielőtt unalmas lennék,egy új vers,igyekszem néha okos dolgokat is rímekbe szedni,bár a címekkel még mindig hadilábon állok.

Apró gondolatok
Egy ölelés mindenkire ráfér,
Egy boldog új találkozásért.
Szavak helyett,mikor nem ér a szó,
Egy öleléssel sok minden elmondható.
Ha félsz olykor,csak egy ölelő karra vágysz,
Biztonságban lenni ,ahol senki se bánt.
Hisz mindenki tudja,ami sose volt titok,
Szorosan ölelő karok tartják össze a világot.
És talán közhely,talán nem,de ide illik,
Hogy a világot ölelni a szeretet tanít.