És a nagy kánikula
megérkezésével,a mindent elsöprő nagy szerelem még mindig várat magára. De
legalább eljutottam arra a szintre,hogy lassan de biztosan,kezdem magam jól
érezni a bőrömben,ki tudja meddig de most jó,és ehhez csak annyi hiányzott,hogy
némi testmozgás mellett új és régi arcokat lássak viszont. Nem tudok megmaradni
sokáig egy helyben,és ezt nem tudom kinőni,szükségem van a mozgásra,és ahogy a
kondícióm is kezd visszatérni,néha a magabiztosságom is előtérbe kerül,és
próbálom nap mint nap elkerülni azokat a helyzeteket és embereket akik kevésbé
vannak rám jó hatással.
A nagyon nagyra
visszatérve,talán jobb is hogy más utakon és a kölcsönös egymásra való
odafigyelés zsákutcába jutott,illetve idő és érdeklődés hiányába elmaradt. És
talán jobb lett volna az út elején tisztázni,ki-merre-meddig-miért. Nem
játszunk szerepet senki kedvéért.
És talán nem is Ő akire
annyira vágytam,illetve már sose derül ki,mi lett volna ha … Mert azoknak a
mondatoknak amik így kezdődnek,soha nincs értelmük. Második esély nincs,illetve
tiszta lappal második nekifutás nem a legjobb ötlet. Sőt,most nekem nincs időm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése