Még egy pár gondolat szerelemről és zenéről ...

"Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek" 

Babits Mihály

Gyerekkoromban sokszor hallottam ezeket a sorokat,köszönve Halász Judit énektudásának,és hogy annyira fülbemászóra sikeredett. Sokszor eszembe jutott ez a pár sor. Nehezen megy ki az ember füléből,emlékezetéből…Aztán később lett egy másik dal ami szintén végig kísért életem más szakaszain,de ez egy másik történet lesz. Egyszer majd.. Most még itt tartok.

És talán ez a világ rendje. Vagy csupa hazugság,és nincs zene se benned se bennem,csak valamit látunk egymásba?És ennyi lenne az egész?

Nem lehet ilyen egyszerű,én hinni akarom,hogy igenis képes vagyok meghallani Benne azt a dalt amit már egy ideje keresek,bár pontosan nem tudom a szöveget se,meg a ritmus is kezd halványulni,de ha meghallom,akkor pontosan tudni fogom,hogy igen,ez az.

„Nem a kinézete, a ruhái, vagy a menő autói miatt szeretsz valakit, hanem azért, mert a lelkében olyan dal van, amit csak te vagy képes meghallani.”