„Hagyd ezt abba, ne gondold mindig azt, hogy zavarsz, ne
érezd örökké feszélyezve magad! Ha valakinek nem tetszik, majd szól. Ha meg nem
mer szólni, az az ő baja.”
Paolo Coelho
Ez van. Az örökös feszélyezve érzés. Meg hogy nem vagyok
elég jó. Magamnak sem. Azok a belső hangok a fejembe. Pedig küzdök ellene, néha
sikeresen, máskor kevésbé. Egy jó ideig elhallgat, és amikor már végre úgy
érzem, végre „magam” vagyok, hirtelen bukkan fel ismét a semmiből. És gúnyos
hangon kérdezgetni kezd …
OK, nem figyelek rá.
Másfele járok gondolatba. Próbálok minél több pozitív dolgot magam elé
képzelni, jó dolgokra összpontosítani. És nem hagyom tovább, hogy erősebb
legyen. Le tudom győzni, van erőm, van sok jó ember, aki segítene is ha szólnék
neki, de egyedül akarom végigcsinálni ezt is. Bár okosabban tenném, ha segítséget kérnék. Fogok is. Csak erősnek kell maradnom.
Lassú lépésekkel a kitűzött cél felé haladok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése