Valaki jár a fák hegyén

Üdv idegen. És mindenki más.

Nem vagyok elveszve, csak keresem a fonalat. És a kenyérmorzsákat is az úton, de sok az éhes madár, és nem mindig látok az orromon túl. Illetve a NÉZZ A LÁTVÁNY MÖGÉ nem mindig érthető. Lehet, hogy csak én érzem így most. De attól megyek, mendegélek. 

Akartam már hozni ezt a verset, egy ismerősömtől kaptam, és időnként ha arra járok, el szoktam olvasni többször is. És próbálok behejettesíteni személyeket a környezetemből, ám elég ritkán sikerül.

De valaki mindig jár a fák hegyén ...

Én is járok eggyet,majd leszek. 

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott 
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselõ félelem
kísért eddigi utamon 
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot 
vagy engem is egyetlenegy
sötétlõ maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszületõ csillagon 
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem